Mit keresek én itt, mintha nem is én irányítanám az életem. Annyi sokkal hasznosabb dolgot tudnék ma csinálni, tényleg lenne mit és én mégis itt ülök a konyhában és ahelyett, hogy dolgoznék szeretnék megosztani egy-két gondolatot veletek, mert hiszem, hogy ez a célja ennek. .Egy hihetetlenül racionális gondolkodású, betonfejű ember vagyok, akinek nagyon sziklaszilárd meggyőződése van az életről, és nagyon szeret értelmes vitákat folytatni, értelmes emberekről.             Világ életemben szerettem beszélgetni emberekkel és kikérni a véleményüket gondolatokról, teóriákról, állításokról, , amiről akár napokig el lehet beszélgetni. Az egyik ilyen kedvencem a vallás, önistenítésnél kezdve  elindult és lett belőle Biblia tanulmány  Korán, Tóra, (érdekes, de biblikus) aztán agykontroll ,Isten vagyok - gondoltam ,és Buddhizmus vagy 2-3 évig  Az biztos, hogy ezt a világot egy jó és egy rossz erő tartja egybe, ez evidens. Hogy azt Istennek és Sátánnak hívjuk az hülyeség és fölösleges. Felőlem hívhatnánk Lajoskának meg Bélusnak is. Szóval ezzel még nem lett volna gond, hogy erről vitázik az emberünk, de jól felidegesített, mert azt bizonygatta, hogy a Biblia Istene létezik és, hogy az a könyv az elejétől a végéig igaz, úgy ahogy az le van írva, azt Isten írta., annyira ideges voltam, hogy nem tudok vele beszélni, mert vitatkozni akartam, kérdezni, több bizonyítékot.    Az idegesített fel a legjobban, hogy éreztem, hogy valami nem stimmel, valaki itt téved, vagy ő vagy, én. Olyasmi érzés volt, mint amikor kritikát kapsz és igaz.                         Szóval meghallgattam még vagy ötször a következő napokban.  Aztán kezdtem belátni, hogy ez logikus és elkezdtem hallgatni más anyagokat is tőle, mert ugyanazokon a dolgokon ment át, mint én,. Egyezési pontok voltak: Ami nagyon megtetszett, hogy fellibbentet egy fátylat, hogy a Bibliai hit az nem az, amit a nagyszülőknél láttam, hanem egy modern a hétköznapokban is alkalmazható, logikus, ami kell, ha élni akarsz. Persze nem fogadtam el, mert ez volt az első, amit megtagadtam még kb. 12 évvel ezelőtt, Amíg sétáltam felfelé többször elsírtam magam, mert nem értettem, hogy miért van ez, miért van az, hogy ilyenek az emberek és ilyen a világ és semmi sem sikerül és semminek sincs értelme.  Felmentem és leültem a kilátóhoz. Szerencsére egyedül voltam, mert mégsem ülhet könnyes szemmel, megtörve a hegyen egy meglett féri ember. Ahogy ott ültem, azt mondtam, hogy: „Na jóvan öreg, akkor most beszéljünk. Ne játssz tovább velem, mert ez már nem tetszik. Mondd meg, hogy akkor most vagy, vagy nem vagy!!!”  Olyan érzés kavargott bennem, mintha egy erdőben állnék és nézném, hogy hmmmm, ez egy fa, ez is fa, az ott egy mókus, ez itt az avar, ezek recsegő ágak, ez pont úgy néz ki mint egy erdő, , ez nem lehet erdő, mert én tudom, hogy itt nincs erdő! És ekkor rájöttem, hogy van.  Egyik pillanatról a másikra egy olyan sziklaszilárd meggyőződés fogott el, hogy van Isten és, hogy szeret, amit nem tudok leírni. Nem volt semmi fanfár, nem volt dörgedelmes égi hang, nem jött le Jézus fényes ruhában, hogy: „Hello!”. Csak tudtam, hogy van és kész. Sokkal biztosabb voltam abban az igenben, mint hogy most írok.  Rosszkedv, szevasz! Felugrottam és nem akartam hinni a gondolataimnak. Boldog voltam! 10 éves korom óta vártam ezt a pillanatot. El tudjátok képzelni, hogy milyen érzés? Mintha 15 évet kellett volna várnom a hőn áhított színváltós machboxra, csak még annál is jobb :)  Felmentem a hegyre, mint egy megtört, eltiport ember és lejöttem, m Mit keresek én itt, mintha nem is én irányítanám az életem. Annyi sokkal hasznosabb dolgot tudnék ma csinálni, tényleg lenne mit és én mégis itt ülök a konyhában és ahelyett, hogy dolgoznék szeretnék megosztani egy-két gondolatot veletek, mert hiszem, hogy ez a célja ennek. .Egy hihetetlenül racionális gondolkodású, betonfejű ember vagyok, akinek nagyon sziklaszilárd meggyőződése van az életről, és nagyon szeret értelmes vitákat folytatni, értelmes emberekről.             Világ életemben szerettem beszélgetni emberekkel és kikérni a véleményüket gondolatokról, teóriákról, állításokról, , amiről akár napokig el lehet beszélgetni. Az egyik ilyen kedvencem a vallás, önistenítésnél kezdve  elindult és lett belőle Biblia tanulmány  Korán, Tóra, (érdekes, de biblikus) aztán agykontroll ,Isten vagyok - gondoltam ,és Buddhizmus vagy 2-3 évig  Az biztos, hogy ezt a világot egy jó és egy rossz erő tartja egybe, ez evidens. Hogy azt Istennek és Sátánnak hívjuk az hülyeség és fölösleges. Felőlem hívhatnánk Lajoskának meg Bélusnak is. Szóval ezzel még nem lett volna gond, hogy erről vitázik az emberünk, de jól felidegesített, mert azt bizonygatta, hogy a Biblia Istene létezik és, hogy az a könyv az elejétől a végéig igaz, úgy ahogy az le van írva, azt Isten írta., annyira ideges voltam, hogy nem tudok vele beszélni, mert vitatkozni akartam, kérdezni, több bizonyítékot. Az idegesített fel a legjobban, hogy éreztem, hogy valami nem stimmel, valaki itt téved, vagy ő vagy, én. Olyasmi érzés volt, mint amikor kritikát kapsz és igaz.  Szóval meghallgattam még vagy ötször a következő napokban.  Aztán kezdtem belátni, hogy ez logikus és elkezdtem hallgatni más anyagokat is tőle, mert ugyanazokon a dolgokon ment át, mint én,. Egyezési pontok voltak: Ami nagyon megtetszett, hogy fellibbentet egy fátylat, hogy a Bibliai hit az nem az, amit a nagyszülőknél láttam, hanem egy modern a hétköznapokban is alkalmazható, logikus, ami kell, ha élni akarsz. Persze nem fogadtam el, mert ez volt az első, amit megtagadtam még kb. 12 évvel ezelőtt, Amíg sétáltam felfelé többször elsírtam magam, mert nem értettem, hogy miért van ez, miért van az, hogy ilyenek az emberek és ilyen a világ és semmi sem sikerül és semminek sincs értelme.  Felmentem és leültem a kilátóhoz. Szerencsére egyedül voltam, mert mégsem ülhet könnyes szemmel, megtörve a hegyen egy meglett féri ember. Ahogy ott ültem, azt mondtam, hogy: „Na jóvan öreg, akkor most beszéljünk. Ne játssz tovább velem, mert ez már nem tetszik. Mondd meg, hogy akkor most vagy, vagy nem vagy!!!”  Olyan érzés kavargott bennem, mintha egy erdőben állnék és nézném, hogy hmmmm, ez egy fa, ez is fa, az ott egy mókus, ez itt az avar, ezek recsegő ágak, ez pont úgy néz ki mint egy erdő, , ez nem lehet erdő, mert én tudom, hogy itt nincs erdő! És ekkor rájöttem, hogy van.  Egyik pillanatról a másikra egy olyan sziklaszilárd meggyőződés fogott el, hogy van Isten és, hogy szeret, amit nem tudok leírni. Nem volt semmi fanfár, nem volt dörgedelmes égi hang, nem jött le Jézus fényes ruhában, hogy: „Hello!”. Csak tudtam, hogy van és kész. Sokkal biztosabb voltam abban az igenben, mint hogy most írok.  Rosszkedv, szevasz! Felugrottam és nem akartam hinni a gondolataimnak. Boldog voltam! 10 éves korom óta vártam ezt a pillanatot. El tudjátok képzelni, hogy milyen érzés? Mintha 15 évet kellett volna várnom a hőn áhított színváltós machboxra, csak még annál is jobb :)  Felmentem a hegyre, mint egy megtört, eltiport ember és lejöttem, mint keresztyén ember, akiért meghalt Isten egyszülött fia, hogy örök élete legyen. Ámulatos volt. Több dolgot megértettem az életről azalatt a 30 perc alatt, amíg lejöttem a hegyről, mint előtte a sok-sok év kutatás, olvasás és beszélgetés alatt  Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és Ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. - Ézsaiás 58,9 –