Még csak most kezdődik el.

 /Ézs 43:1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtőd, és a te alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!”/                           

3 héttel ezelőtt kaptam egy ígéretet, ami már akkor nagy hatással volt rám és elkezdett változtatni. Aztán a hétköznapok monoton zúgásában éreztem, hogy valami más. Más vagyok már én is és ez jó. Sokkal boldogabb voltam és kiegyensúlyozottabb. Úgy gondoltam elkezdődött, aztán 2 hét távlatából úgy tekintettem vissza mintha egy hosszú utat tettem volna meg. Voltak problémák és a gondok is felütötték a fejüket, de aztán minden sikerült remekül elrendezni. Éreztem azt, hogy nem vagyok egyedül és szeretnek. Remek volt. Azt gondoltam magamban, hogy  ha ez így fog menni az nagyon jó lesz. Nem túl könnyű, de nem is olyan nehéz. Azt mondtam, hé ez nem is olyan vészes.

Egészen mostanáig mikor jött az első igazi megpróbáltatás. Annyira hirtelen jött és hideg zuhanyként ért a felismerés, hogy minden csak most kezdődik. Az eddigi minden csak a bemelegítés. Közepesen erős szélként próbáltak két vállra fektetni és azt hittem ettől rosszabb nem lehet. Hiba volt. Mert a hétvégén megérkezett a tornádó. Sokkot kaptam tőle. Aztán ahogy enyhült a dolog és a fekete felhők is odébb álltak elmélkedni kezdtem.

Rájöttem, hogy mégsem lesz ez séta galopp. Miért? Mi is volt az - az ígéret, amit kaptam? Egy egyszerű szó: változás. A változás sosem könnyű és sosem megy gyorsan és talán sohasem ér véget. Ez benne a szép. Mindig minden változik. Az egész egy dominóhatás, ha valami megváltozik benned, az elindít egy folyamatot és hatással lesz minden másra, ami veled kapcsolatos. Hát egy ilyen folyamat elején vagyok én most.

3 héttel ezelőtt eldöntöttem az első dominót. És most eldőlt a második is. Hogy ez mindig öröm lenne és boldogság? Korántsem.
De nem félek, mert nem vagyok egyedül.

„ Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :|

Viruló réteken át Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok, Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom;Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel, Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel, Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem, Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,
Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!