Meg kell változnunk 

Sokszor úgy ülünk itt

mint az alkonyati pír

ablakunk peremén:

visszaverődés nélkül.

- Nézni is rossz; bágyadt,

közömbös tekintetünk;

amin bántón látszik

hogy semmi sem hoztunk.

Így nem is vihetünk.

Csak jöttünk… és mentünk.

- Valahol… valami baj van.

Hidegedünk, mint a leoltott lámpa.

Eltűnt belőlünk Krisztus melege,

a testvért perzselő szeretet!

ami nélkül hiába jöttem…

csak láttak… csak időt töltöttem.

Ma még tudunk változtatni ezen…?

Tegyünk úgy, ahogy nekünk tenni kell!

Szívünk fordítsuk az Ige felé,

s ne vigyünk semmit e kettő közé.

- Akkor megújul majd a lényünk,

magaviseletünk, beszédünk.

Kitárul sarkig lelki szemünk,

s mindent Isten kezébe teszünk.

...Akkor – bár te - észre sem veszed,

Lángra fog gyúlni szereteted.

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)