„Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”
Ezékiel 37:14
(Kol 2:12; Lk 5:1–11; 1Kor 1:18–25; Zsolt 114)
Ezékiel a babiloni fogságból hazatérést ígér, de csak az után, hogy a nép az Úr Lelke által újjászületett. Az újjászületésnek még a számkivetés ideje alatt, a számkivetés helyén kell végbemennie. Az újjászületett népet Isten Lelke fogja ősei földjére visszavezetni. Az Újszövetség népének öröksége viszont nem a mulandó világban van, hanem az eljövendõ örökkévalóban. Jézus kereszthalála az ide vezető utat tette szabaddá elõttünk. Ezékiel feltétele azonban számunkra is érvényes: előbb újjá kell születnünk Isten Lelke által. Még ebben az életben. Úgy, ahogy Jézus Nikodémusz figyelmezteti: „…ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3:3) És: „…ha valaki nem születik víztől és Lélektõl, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3:5) Ahogy születni senki sem tud a saját elhatározásából, úgy újjászületni sem. Földi születésünk szüleink akaratából és közremûködésével történt. Az eljövendõ örök életre a Szentlélek akaratából, az õ bennünk végzett munkájának eredményeként születhetünk újjá. Minden látszat ellenére Isten Lelke számára ez a mostani, bûnöktõl terhelt, elesett életünk alkalmas rá, hogy újjáteremtő művét véghezvigye bennünk. Amikor megtörténik, megértjük, mit jelent, hogy Isten valóban Úr.




AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM

1. Az Úré minden hatalom,
Az áldás, bölcsesség.
Csak őt illeti, hál‘adás,
Az üdv, a tisztesség!
Így zeng a menny nagy kórusa,
Az Úrnak hódolva.

2. Ott állnak mind a trón körül,
Fejükön korona,
A két kezükben pálmaág,
Rajtuk hószín ruha.
A Bárányé a győzelem!
Kiáltják szüntelen.

3. Megrendül tőle föld és ég,
Úgy árad, zeng e dal:
A trónon ülő áldassék,
Övé a diadal!
És áment mond a mennysereg,
Kit Jézus váltott meg!

4. Egy nap majd én is ott leszek
E boldog nép között,
És vélük együtt éneklem:
Áldott az Egyszülött,
Ki népét vérén vette meg,
Ki lelkünk üdve lett!