Fáklya

Ülök az országúton, az árva útfélen.

Fáklyát lobogtat jobb kezem.

És mindeneknek, akik általmennek

szólok csendesen:

Testvéreim, megálljatok, és üljetek le mellém,

mert íme, mondom néktek:

erre fog jönni, akit ti kerestek,

erre fog jönni, akire

oly igen nagy a ti szükségtek.

Engem Ő küld a vak idegenbe,

hol szél sóhajt és úttalanok járnak,

és ő adta a fáklyát a kezembe,

és fényét Ő gyújtotta meg,

hogy mindnyájatokat, kiknek hajába harmat didereg

és arcán reszkető, fázó cseppek verődnek:

a fáklya köré ide gyűjtselek,

mert itt egy kicsi körben száraz van és meleg.

Jertek, üljünk le békén és várjuk a mi időnket,

Míg eljön, akit várnak mindenek.

S aki elküldött fáklyafénynek lennem,

imádkozom, hogy adja:

amíg el nem jön az ígéret napja,

füstöt ne vessen, és el ne aludjon

s meg ne hűljön az élő fáklya bennem.  Sík Sándor

--------------------------------------

Fényt hagyni magunk után!

Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!

Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.

Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.

Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
  Mécs László (Fehéren és kéken, 1937)

http://www2.szie.hu/ujsag/iv_4-5/17a.html