Ady Endre
Istenhez hanyatló árnyék

"Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem
és ide s tova hányattatom, mint a sáska."
Zsoltárok könyve 109.


Akaratomból is kihullassz
Én akart, vágyott Istenem,
Már magamat sem ismerem
S Hozzád beszélni rontás fullaszt.

Üldöztetésimben kellettél
S kerestelek bús-szilajon
S már-már jajomból kihagyom
Neved, mely szebb minden neveknél.

Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
Ki létlenül is leglevőbb,
Meghalok szent Színed előtt
S akarom, hogy hited akarjam.

Megüzenték s nem nyugszom addig,
Míg hitedet meg nem nyerem.
Mert kockán van az életem,
Mint árnyék, mikor elhanyatlik.

S hányattatom, miként a sáska,
Mert csak Tenéked van erőd
S mert nem láttam régen előbb:
Nem szabad hinni senki másba.

----------------------------------------------------------------------------------------

RENDHAGYÓ REGGELI IMÁDSÁG

Uram! Napi labirintusaim elejéről hozzád kiáltok,

ki úgy teremtetted világunkat, hogy mindennek értelme

legyen, és így adtad nekünk.

Most mégis csak toporogva állok a mai nap kapujában.

Félek és valahol sejtjeim mélyén menekülni szeretnék.

Várnak a rosszindulatok tigrisei és a céltalanság

mindenevő pondrói, akikről, jaj, nehéz elhinni,

hogy ők is értünk teremtettek.

Gyenge vagyok, Istenem, nagyon gyenge,

A teelőtted járó hegytépő szelek, a tűz meg a földerengés, eltakarja kedves arcod,

s nem hallom halk,  szelíd hívó hangodat.

S mert te nem a siker Ura vagy, ezért kérlek vacogva

a nap kapujában : szabadíts meg hitetlen

Önmagamtól és magamba szédült illúzióm

Tüskebokrain át, te mutasd az utat,

a remény ösvényét  Istenem !