Krisztushoz kötő szolgálat 2Korinthus 11,1–15

Az igeszakasz témája a szolgálat, amelyet Pál apostol végzett, és amelyről

bizonyságot is tett. Féltő szeretettel gondolt a korinthusi gyülekezetre,

mert azt látta, hogy nincs meg az ítélőképességük, hogy különbséget tudjanak

tenni az igazi, valamint az álapostolok között. Sokszor esélye van a

sátánnak, „új” dolgokkal becsapni embereket és a gyülekezeteket. A látványos

újításokra mindig vannak vevők. Pálnak védenie kell magát a korinthusiak

előtt a magukat nagyra tartó emberekkel szemben, akik miatt megvetették

Pált. Mindezt a korinthusiak érdekében tette. „Pedig úgy gondolom, hogy

semmivel sem vagyok alábbvaló a legfőbb apostoloknál.” (5. v.) Emlékezteti őket,

hogy azzal kezdődött el a hívő életük, hogy ő munkálkodott köztük. „Mivel

eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy tiszta szűzként állítsalak bennetek a Krisztus

elé.” (2. v.)

A cél az, hogy tisztán tudjunk Krisztus elé állni azon a napon. Pál apostol

előrelátása és ítélőképessége csodálatra méltó. Nem fogadta el a korinthusi

gyülekezet támogatását, viszont más gyülekezetekét elfogadta. Így, amikor

intette őket, nem kellett bizonygatnia előttük, hogy értük aggódik, és nem

anyagi jólétéért.

--------------------------------

A harc imában dől el 2Királyok 19,14–20.35–37

Az Ószövetségben sok harcról olvasunk. Izrael sokat harcolt, voltak csodálatos

győzelmei, de vereségei is. Ezékiás, Júda királya átvette Szanhérib,

Asszíria királyának levelét. Már korábban is elhangzott egy szóbeli fenyegetés

(2Kir 18,17–35). Ezékiás átvette és elolvasta a levelet. „Majd fölment az Úr

házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt. És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt...”

(14–15. v.). Ez az egyik legszebb történet az Ószövetségben. Ezékiás imádkozott,

magasztalta az Urat, és elismerte hatalmasságát: „Izrael Istene... minden

országnak Istene” (15. v.). Elismerte Szanhérib győzelmeit más országok felett,

aki azért győzhetett felettük, mert azok élettelen, kő- és faistenekben hittek.

Bántotta Ezékiást, hogy az asszírok gyalázzák az élő Istent. Istenhez fordult

szabadításért, „hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli

Isten” (19. v.)! Meghallgatta az Úr a király kérését és cselekedett. „Azon az

éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert.”

(35. v.) A harc imában dől el, legyen hitünk hozzá!

----------------------------------------

Kereszthordozó igaz szolga 2Korinthus 11,16–33

Az igeszakaszban egy kikényszeríttet dicsekvésről van szó, amit Pál

apostol el akart kerülni, de a korinthusiak érdekében mégis vállalt. Arra kérte

a korinthusiakat, ha másoktól elfogadják az ilyen dicsekvést, akkor tőle is

fogadják el. Felveszi a versenyt ellenfeleivel, de tudja, hogy ezzel nem segít

az olvasóin olyan tekintetben, hogy közelebb kerüljenek Jézus Krisztushoz.

„Amit mondok, nem az Úr szerint mondom.” Ezért nevezi esztelen dicsekvésnek.

Mégis arra szeretné ezt használni, hogy elnémítson némelyeket, akik dicsekszenek,

és azokat figyelmeztesse, akik könnyen zsákmányul esnek az alaptalanul

dicsekvőknek.

Az apostol származásával, elhívásával, szolgálatával dicsekszik, amivel

az álapostolok is dicsekedtek. Az apostol dicsekvése azonban más irányt

vesz, és olyasmiről kezd el beszélni, amiről ellenfelei nem beszélhettek. Beszámol

szenvedéseiről, bántalmazásai hosszú soráról, nélkülözéseiről és

meghurcoltatásairól. Egy kereszthordozó, igaz szolgához méltóan, a másoktól

okozott szenvedések mellett még szívén viselte a gyülekezetek és az

egyének sorsát is.