„Vezess parancsolataid útján!” Zsoltárok 119,33–40

Imádságainkban sokféle kéréssel fordulunk Urunkhoz. Az Úr Jézus így

bátorít minket: „Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek, és megkapjátok,

hogy örömötök teljes legyen” (Jn 16,24). Urunk ígérete nem arra vonatkozik,

hogy emberi elménk bármely kívánságát valóra váltja. Krisztus nevében

kérni valamit annyit tesz: mintha Krisztus kérné az Atyától. Hogyan ismered

Krisztust? Öncélúan kért-e valamit az Atyától? Természetesen nem (vö. Jak

4,3). Tanuljunk hát kérni! Mai csendességünkben kérjünk olyat Urunktól, ami

egészen bizonyosan kedves neki, ami kétségtelenül akaratával megegyező!

Az imént olvasott zsoltárban kizárólag ilyen kéréseket találunk. Olvassuk el

most ezeket az ősi, mégis friss mondatokat mindannyian imádságként, minden

sorát átgondolva, Urunk előtt megállva!

„Hinni taníts, Uram, kérni taníts!”

-------------------------------------

Munkaterületünk jellemez 2Korinthus 10,12–18

Munkája alapján sok mindent meg lehet tudni egy emberről, munkánk

minősége jellemez minket. A korinthusi gyülekezetben sok problémát okoztak

a tévtanítók, akik „magukat magukhoz mérték”, ami önteltségük biztos jele

volt. Legokosabb, legügyesebb úgy lehet legkönnyebben valaki, ha nincs viszonyítási

alap. Ilyenek a magukat ajánló emberek, akik kiválóságuk bizonyítását

mások gyalázásával akarják elérni. Az ilyenek sohasem építették Krisztus

ügyét. Csak bontani, rombolni tudják azt, amit más megépített. Amíg Pál

apostol az egységet munkálta, a „magukat ajánlók” a megosztottságot. Ezek,

átmenve a mások pályájára, a „mérőzsinórt” nem használva, figyelmen kívül

hagyták, hogy mi a feladatuk és hol van a munkaterületük.

Az apostol a mérőzsinórhoz igazodva végezte munkáját. Sok problémától

mentes lenne a gyülekezeti élet, és lenne könnyebb a gyülekezeti munka,

ha mindenki a kiszabott pályán végezné a rábízott munkát. Az apostol bízik

abban, hogy azok a korinthusiak, akik helyet adtak a tévtanítóknak, majd rájönnek

tévedésükre, és meggyőződnek arról, hogy a tévtanítók csak mások

munkájával kérkedtek. Abban is bízik az apostol, hogy még lesz alkalmuk

együtt munkálkodni. „Ennél fogva a rajtatok túl eső területeken is hirdetjük az

evangéliumot.” (16. v.) Pál nem szándékozott mások eredményeivel dicsekedni,

a mások „vetésében kaszálni”. Tudta azt, hogy újabb munkaterületet kap

Istentől, ezért az Úrral dicsekedett, és örült annak, hogy az Úr megbízhatónak

találta. Elvégzett munkája beszélt helyette, az Úr pedig egyre többet bízott

rá.

Az Úr megjutalmazza azokat, akik a rájuk bízott munkát hűségesen végzik

a kijelölt munkamezőn. Igyekezzünk ilyen munkások lenni! Azok mellett,

akik teljes szívvel őérette élnek, bizonyságot tesz az Úr, és ez mindennél többet

ér. Az eredmények és az előhaladás mellett is csak az Úrral dicsekedjünk!

Érdemes neki élni és szolgálni. Ez jellemezze életünket!

„Jézus útnak indít minket, menjünk hát, bármerre küld, / Bátran szóljunk

róla mindig, töltse szívünk égi tűz! / Járjuk végig ezt a földet a megváltás hírével,

/ Míg majd egykor, munkánk végén föld az éggel ünnepel!”

------------------------------------------

Imaáhítat: Imádkozzunk a körülöttünk élő szenvedélybetegekért, szenvedélytől

való szabadulásukért! – Zsolt 141,1–2

--------------------------------

Az imádság fegyvere  Efézus 6,18–20

Mindannyian egy lelki harctéren vagyunk. Ezt tudomásul kell vennünk,

és ennek megfelelően fel kell fegyverkeznünk. Ahhoz, hogy lelki harcunk

eredményes legyen, ismernünk kell az ellenséget és azt a fegyverzetet, amivel

le lehet győzni, ellene lehet állni. A sátán elleni harcban az imádság hozza

meg a győzelmet úgy a támadás, mint a védekezés esetében. Pál apostol a

következő figyelmeztetést írja az efézusiaknak: „minden imádságotokban és könyörgésetekben

imádkozzatok mindenkor a Lélek által” (18. v.). A győzelmet azoknak

adja az Úr, akik kérik tőle, akik segítségül hívják, mert nem akarnak a sátánnak

kiszolgáltatva élni.

Könyörögve az összes szentekért, mindenki mindenkiért, közösen kell felvenni

a harcot lelkünk ellenségével. Az apostol azzal egészíti ki imádságra

serkentő felszólítását, hogy másokért is legyen könyörgés, nem csak magukért.

Csak így állhatunk testvéreink mellé és támogathatjuk őket a munkában,

a harcban. Nagyon felemelő és bátorító érzés, amikor tudjuk, hogy vannak,

akik mindennap megemlékeznek rólunk imáikban az Úr előtt. 2007-ben

egy olyan testvér temetésén szolgáltam, akiről tudtam, hogy mindennap

imádkozott értem és a családomért. Halála nagyon szomorúvá tett, mert tudtam,

hogy egy olyan testvért veszítettünk el, aki rendszeresen az Úr elé vitte

a gyülekezetet és családomat is. A gyászistentiszteleten említést tettem testvérünk

imaéletéről. A temetés után néhányan odajöttek hozzám, és elmondták,

hogy ők is imáikban hordoznak. Az Úr áldja meg őket szolgálatukért!

„Imádkozzatok mindenkor a Lélek által” – szólítja fel Pál apostol az efézusi testvéreket.

Arra tanítja őket, hogy tegyék ezt az összes szentekért, és őérette is.

Egyrészt az apostol is igényt tartott erre, mert tudta, hogy neki is szüksége

van az imádság fegyverére. A Krisztus ügyéért szolgáló testvéreknek szükségük

van az imaközösség támogatására, ahogy Pál írja: „hogy adassék nekem az

ige, ha szóra nyitom számat, hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát”

(19. v.). Sok erőre és bátorságra van szükség az ige igazságának méltó hirdetéséhez.

Nagy feladat hárult az apostolra, hiszen a levelet börtönből írta, ahol

bilincsben is teljesítette küldetését. Ez a harc közös, és nagy felelősség van az

egyes embereken, akik az első vonalban képviselik testvéreiket és Jézus

Krisztus ügyét. Végezzük szívesen és felelősségünk teljes tudatában ezt a

szép és nemes szolgálatot!

---------------------------------------------------