Ami épít:

Elengedés, megbocsájtás

Az elengedés egy olyan építő folyamat, mely nélkülözhetetlen egy új kezdeténél; egy lezárásnál, egy összegzésnél, egy elindulásnál.
Az első lépések egyike ahhoz, hogy Isten el tudja kezdeni bennünk a formáltatást, s így tudjon aztán használni Krisztus Testében. Sokszor ez rendkívül fájdalmas, legyen az szellemi, lelki, vagy fizikális elengedés. De megéri! Azért, hogy kifejlődhessen bennünk, velünk, általunk az a Terv, melyet Isten ránk szabott.....

"..mert megszabadítalak messziről..." Jeremiás 46: 27-28

Az elengedés olyan nehéz, hogy Isten szeretetével segít és megszabadít attól, ami kötöz, ami fog, amihez ragaszkodsz...
Még akkor is, ha fájdalmas számunkra pillanatnyilag az.
Mindezt azért, hogy a helyedre kerülj végre, és betöltsed elhívásodat.
Amikor Isten számunkra elrendelt egy utat, mint pl. Izraelnek, akkor arra szabaddá is tesz.
Mondhatnám: kénytelen vagy elengedni, vagy kénytelenek elbocsátani..
Mint Egyiptomból a zsidókat.

"Akinek bűnét megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak: akikét megtartjátok, megtartatnak "

(Ján. 20:23)

 Megbocsátani-elengedni, Megtartani-visszatartani...

E szavak második formulája van a görögben, ami e bibliai figyelmeztetésben található.

- Ha valakinek megbocsátjuk a bűneit , melyet ellenünk követett el   szabaddá tesszük arra, hogy Isten elé mehessen , Krisztus általi megítélés alá kerülhessen élete...
Mert ezután egyedül Istennél az ő megítélése..
A mi megbocsátásunk tehát elengedés ítéletre, mely az idézett bibliai szavak szerint ekkor lehet kegyelem a bűnös számára!

- A mi toleranciánk, elnézésünk, vagy haragtartásunk pedig Isten szerint elképzelhetetlen !
Ha bármelyiket tesszük, akkor a bűnös a vádlott szerepében marad miattunk...
Vagyis mi tartjuk vissza a kegyelemtől.

Mert a megbocsátásunkkal együtt jár a bűn megnevezése is, mely, ha bűnbánattal kapcsolódik, folytatódik, akkor a kegyelemhez vezet.

A megbocsátásunk tehát: megoldása köteleinknek, hogy ne tartsunk vissza senkit az ítélettől.
A meg nem bocsátásunk pedig olyan kötelék, mely nem enged a kegyelemhez: Amikor mi játsszuk a bíró szerepét,- hamis felmentéssel, vagy ítélkezéssel, sőt akár kárhoztatással-, és embertársunk nem kerül az Egyetlen Bíró elé.

Ehhez kapcsolódva érthető meg:
a kötés és oldás...a Mennyország Kulcsa fogalma is (Mt. 16:19)

Vagyis  a bűnök rendezése nyit Ajtót a kegyelemhez és az örök élethez.
A rendezetlenség, a hallgatás, a tolerancia pedig ajtókat zár: másoknak is!
Mi ezzel késleltethetjük valaki újjászületését, elzárhatjuk a kegyelemtől akár a jó szándékunkkal, akár a mi bűnös haragvásunkkal, gyűlöletünkkel.
Azonban senki ne adjon tanácsot a Bírónak, Urunknak!
A mi kötelességünk egyetlen: feltétel nélkül megbocsátani, akár az ellenségeinknek is, mert nem mi vagyunk jogosultak a bírói döntésre!
De engedjük, bocsássuk el elengedéssel még őket is Jézus Krisztus elé, mert ott mindenkinek van kegyelem lehetősége.

"Tartsd magad távol az elkeseredettségtől (mivel ez csak rossz vért szül), és ne haragudj senkire, mert ez vétkezéshez vezet.
(Még ha tudja is valaki, hogy rossz hírét keltették, akkor se haragudjék, és legyen kész az elengedésre, megbocsájtásra, kiengesztelődésre, mert a gyűlölet csak vég nélküli gyűlöletet szül)"
Derecherec Zutá, I.fej. 15.pont.
Gyermekkoromban tanító és író akartam lenni. Késõbb komolyan gondolkoztam a mérnöki munka és a mûvészet felõl, de lelkész lettem. A lehetõségeim mind jók voltak, és nekem a jó és jobb között kellett választani.
Vannak, akik a rossz és a rosszabb között választanak,  mindnyájan ki vagyunk téve annak, hogy ki kell szûrnünk az életnek kevéssé fontos dolgait. Nem tarthatunk meg mindent. A fiatal egyén, például, nem udvarolhat a lány internátus minden lakójának, és nem léphet házasságra egy egész osztállyal. Vannak dolgok, amiket a háttérbe kell szorítanunk, amíg reális célokért dolgozunk.
Az életünk fontos céljai, közé tartozik az önmagunk helyes szeretetének gyakorlása és megjavítása. Hinni kell önmagunkban, és meg kell találni, a megfelelõ szellemi beállítottságot önmagunkkal kapcsolatban. Ha nem hiszünk, és nem bízunk önmagunkban, akkor nem fogunk hinni és bízni másokban sem. Ha nem jól viszonylunk önmagunkhoz, akkor mások felé is rossz a viszonyunk.
Mindig találunk olyanokat, akik tehetségesebbek, mint mi vagyunk. Lehet az a családunk tagja, valamelyik szomszéd, vagy ismerõs. Nem szabad elkeseredni, ha valaki túlszárnyal bennünket. Hinni kell önmagunkban. Hinni kell abban, hogy másoknak a segítségére lehetünk. Hinni kell abban, hogy Istent és embertársainkat szeretni tudjuk. Hinni kell abban, hogy az önmagunk szeretetét másokkal is meg tudjuk osztani. De különösképpen hinnünk kell, hogy ez az élet Istennek egy olyan ajándéka, ami felett nem csak lehet, de uralkodni kell.
Egy szolgálati helyemen a gyülekezet mindig azt hallotta, hogy haldoklik. Amikor odaértem már bevésõdött a tudatukba. Elhitték. Évek kellettek hozzá, amíg ráébredtek a növekvés lehetõségeire, és arra hogy hinni kell önmagukban

"Tartsd magad távol az elkeseredettségtől, nehogy másokon töltsd ki haragodat, ami további vétkekhez vezet." (Rabbi Elázár Hákáppár)