„Lelkemet adom belétek, életre keltek, és letelepítelek benneteket a saját földeteken. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.”

Ezékiel 37:14
(Kol 2:12; Lk 5:1–11; 1Kor 1:18–25; Zsolt 114)
Ezékiel a babiloni fogságból hazatérést ígér, de csak az után, hogy a nép az Úr Lelke által újjászületett. Az újjászületésnek még a számkivetés ideje alatt, a számkivetés helyén kell végbemennie. Az újjászületett népet Isten Lelke fogja õsei földjére visszavezetni. Az Újszövetség népének öröksége viszont nem a mulandó világban van, hanem az eljövendõ örökkévalóban. Jézus kereszthalála az ide vezetõ utat tette szabaddá elõttünk. Ezékiel feltétele azonban számunkra is érvényes: elõbb újjá kell születnünk Isten Lelke által. Még ebben az életben. Úgy, ahogy Jézus Nikodémust figyelmezteti: „…ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3:3) És: „…ha valaki nem születik víztõl és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3:5) Ahogy születni senki sem tud a saját elhatározásából, úgy újjászületni sem. Földi születésünk szüleink akaratából és közreműködésével történt. Az eljövendő örök életre a Szentlélek akaratából, az õ bennünk végzett munkájának eredményeként születhetünk újjá. Minden látszat ellenére Isten Lelke számára ez a mostani, böknötök terhelt, elesett életünk alkalmas rá, hogy újjáteremtő művét véghezvigye bennünk. Amikor megtörténik, megértjük, mit jelent, hogy Isten valóban Úr.


A nap éneke:

AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM

1. Az Úré minden hatalom,
Az áldás, bölcsesség.
Csak őt illeti, hál‘adás,
Az üdv, a tisztesség!
Így zeng a menny nagy kórusa,
Az Úrnak hódolva.

2. Ott állnak mind a trón körül,
Fejükön korona,
A két kezükben pálmaág,
Rajtuk hószín ruha.
A Bárányé a győzelem!
Kiáltják szüntelen.

3. Megrendül tőle föld és ég,
Úgy árad, zeng e dal:
A trónon ülő áldassék,
Övé a diadal!
És áment mond a mennysereg,
Kit Jézus váltott meg!

4. Egy nap majd én is ott leszek
E boldog nép között,
És vélük együtt éneklem:
Áldott az Egyszülött,
Ki népét vérén vette meg,
Ki lelkünk üdve lett!