Zsoltárok XXXVIII.

Dávid panasza szenvedések és ellenségeskedés által való nehéz megpróbáltatásai közt. Könyörgés kegyelemért.

Bűnömet megvallom, vétkem miatt szomorkodom. Harmadik bűnbánati zsoltár. Betegség lepte meg a zsoltárost, melyet Istentől fogad el bűnei miatt, melyeket megvall (mintha azok Isten előtt nem lennének nyilvánvalóak), de nem zúgolódik. Kérése: tudja elviselni. Fájdalmát növeli, hogy szerettei, barátai elhagyták, ellenségei feltámadtak ellene, de Isten szabadításában bízik.

Szombaton énekelték. A Vulgata és a Septuaginta (LXX) szerint.

2-13. vsz: Ne felindulásodban fedj meg. A bűnnel szemben Isten méltán gerjed haragra. Ha Isten indulatosan ítél, ki állhat úgy meg? A zsoltáros Isten szövetségében él, de tisztában van bűnös voltával, viseli büntetésként a betegséget.

14-21. vsz: Megnémulva ellenvetés nélkül. A zsoltáros némán tűri a fájdalmat (mint a bárány). Nem lázad még a gyűlölői hazugságaiért sem, sőt a jóval gonosszal fizetők ellen sem.

22-23. vsz: Ne hagyj el Istenem. Hittel könyörög a zsoltáros a szabadításáért.

Napi gondolat:

„Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodj el tőlem!” (Zsoltárok 38:27)

A zsoltáros betegségében látja Isten kezének büntetését, mely utolérte. Fájdalmát súlyosbítja ellenségeinek megsokasodása, szeretteinek a rosszal való fizetése.

Ő szembe néz Istennel, megvallja bűneit. Büntetése, fájdalma ellenére csak annyit kér: Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodj el tőlem.

Mi is tudjunk alázatosan Istenhez fordulni. Ne féljünk Tőle megvallani bűneinket, nézzünk Vele szembe és kérjük, a mai napon se hagyjon el bennünket. Ámen.

Imádság:

Bűneinket számon kérő kegyelmes Istenünk! Köszönjük, hogy bűneinkkel lábad elé roskadhatunk.

Adj erőt, hogy merjünk Veled szembe nézni és kérni, hogy légy velünk a mai napon. Ámen