1-Egy kis Egyház történelem:

Hozzávetőleges biztonsággal meg lehet állapítani Jézus születési évét, kb. Kr.e. 7-6. Történetileg igazolni lehet, hogy Názáretben nevelkedett stb. Azonban születésének pontos dátuma, ami eleve egy „modern” kérdés, hiszen még néhány száz évvel ezelőtt is érdektelen dolog volt, ma is kérdéses és kideríthetetlen. Jézus születésének időpontjáról azt mondhatjuk, hogy a pásztorok akkor éppen kint legeltettek a mezőn. Ez Palesztinában március-áprilistól novemberig történt. Így Jézus születésének szóba jöhető dátuma télen kívül bármi lehet: tavasz, nyár, vagy ősz. 

Az első három évszázad keresztényei számára Jézus „születésnapja” összekapcsolódott azzal a hitvallással, hogy ki is Ő valójában. Kezdettől fogva olyan naphoz kötötték, aminek valami fontos jelentése van. Ez a nap január 6-a volt. Ekkor ünnepelték az Epifániát, Krisztus kinyilvánulását. Eredetileg ez egy eretnekek, a gnosztikusok által kreált ünnep volt, aminek több pogány, illetve archaikus előzménye és gyökere is kimutatható. Ezen a napon Dionysos (termékenység) ünnep volt, ami a nappalok látható meghosszabbodásával állt kapcsolatban. Alexandriában ezen a napon ünnepelték a szűz Korétól származó Aion születését, illetve ez a nap Osirisnek szentelt nap volt. Ezen az éjszakán ünnepelték azt is, hogy a Nílus vize megtelik különös csodaerővel. Így hát érthető, hogy erre a napra került Krisztus megkeresztelkedése, hogy a pogányokkal szemben hirdessék, Jézus az igazi isteni Lény, aki a földön megjelent, akinek „vízbelépése” adott annak valódi termékenyítő erőt, ami aztán a keresztelés gyakorlatához vezetett. Kelet hivatalos egyháza, amelyik bár harcolt a gnosztikusokkal és más eretnekekkel, mégis jó érzékkel átvett tőlük egyházi szokásokat. Ezek a gnosztikusok, Basilides tanítványai, január 6-án, Jézus epifániáját, istenségének megjelenését ünnepelték, mondván, hogy az isteni Krisztus csak Jézus megkeresztelkedésekor jelent meg a földön.             / Azonban biblikus keresztyének / keresztények/ jól tudják, hogy ezek a pogány hagyományok hiába lettek átvéve, áttéve a keresztyénség ünnepei, tanításai közé, nem felelnek meg a valóságnak./

 Az „ortodoxok”, akik Krisztus tulajdonképpeni megjelenését nem a megkeresztelkedéséhez kötötték, hanem születéséhez, hiszen Jézusban, az Isten testben jelent meg köztünk, az epifániában ezt is kellett, hogy ünnepeljék. A 4. század elején Krisztus istenségével kapcsolatos viták során, egyre inkább fokozódott az igény, hogy Jézus születése is hangsúlyt kapjon, és liturgikusan is ünneplésre kerüljön, annak ellenére, hogy a születésnap megülése antik pogány hagyomány volt.

Így állítható, hogy a 4. század első felében az Egyház január 6-án epifániát ünnepelt, és ezzel Krisztus születését és megkeresztelkedését egymással összekapcsolta. Az eredeti keresztelési ünnepből semmit el nem vettek, csak hozzáadták a születés ünnepét.

 Az ünnep lefolyása két részre osztható. Január 5-ről 6 - ra virradó éjjel volt Jézus születésének ünnepe, a január 6-i nap pedig a keresztelkedés ünnepe.

 Már ebben a liturgia történeti fázisban is szerepet kapott a fény szimbolikája.            A sötétséget elűző, Krisztusban megjelent világosság képe, egyidős a kereszténységgel, és végig követhető az egész Újszövetségen.