Zsoltárok VII.

Az igazságos Isten megmenti az igaz-szívű Dávidot az igazságtalan ellenség ellen

„Szövetségi rendet léptettél életbe”: Kérdés, hogy Dávid életében levő szorongatott helyzetben íródott, vagy más alkalommal (pl: Salamon imádságára emlékeztető gondolatok vannak benne: I.Kir. 8:31-).

Lényeg: a templomban történt megesküvésnek Isten legyen a bírája, ő tegyen igazságot.

Zsoltár szellemisége: szorongatott helyzetbe került próféta könyörgése. Ez Dávid korától kezdve minden igaz próféta sorsa. A prófétának nem a templomban lakozó Jahve nyújt menedéket, hanem a mindenütt jelenlevő, a szövetségét hűen őrző Jahve.

2-3. vsz: „mindig csak Tebenned kerestem oltalmat”.

Ezzel a bizonyságtétellel keres menedéket a próféta, nehogy szétmarcangolják.

4-6. vsz: Ártatlanul üldözik.

            Szándékosan semmit nem követette el a zsoltáros, ami gonosz. A próféta vállalja a felelősséget, ha nem így lenne.

7-10. vsz: Érvényesüljön a szövetségi rend.

            Isten vizsgáljon meg mindenkit és szüntesse meg a bűnt. Állítsa helyre a szövetségi rendet.

11-14. vsz: Isten tényszerűen ítél.

            A szövetséges Isten minden nap kegyelmében tartja az „egyenes szívűt”, a megátalkodott felé haraggal fordul.

15-18. vsz: Aki másnak vermet ásott…

            Aki kegyelmet nem tud elfogadni, aki másnak vermet ásott, a maga fejére hull vissza. Ezek számára nincs szabadítás. Ezzel szemben a zsoltáros boldogan magasztalja Jáhvét.

A zsoltár nyelvezete nehézséges (régi). Nem szerepel benne a kultusz, a rítus, a templom, csak a szövetséges Isten és a Vele való közösség áldása.

Napi gondolat:

„Az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket” (Zsoltárok 7:10)

            A zsoltáros próféta fájdalma: Ő Jáhvéről szól és igazságtalan üldöztetés a része. Ezért az író nem az ellene támadók büntetését kéri, hanem annyit: Ő vizsgálja meg a szíveket, veséket. Ő tegyen igazságot.

            Életünk igazságát adja a mi Urunk Jézus Krisztus. Az ő igazsága, hogy meghalt érettem, helyettem, miattam a kereszten. Ámen.

Imádság:

Igazságos Istenünk! A mi szívünk folyton zaklatott, háborog, mert igazságérzete ezt diktálja. Te légy a mi szívünknek a vizsgálója és mutasd fel nekünk a Te igazságodat, szereteted, kereszthalálodat. Ámen.

-----------------------------------------------

Reménység, dicséret

„Én pedig szüntelen reménykedem, és szaporítom minden te dicséretedet.”  Zsoltár 71:14.

Ezen a héten a 71. Zsoltár verseivel foglalkoztunk. Találtam egy református éneket, ami összefoglalja ennek a zsoltárnak üzenetét – egy kicsit más nyelven. Íme: . Tebenned bízom, én Istenem Ne hagyj el engem agg koromban!
Bourgeois L., Genf, 1551

1. Tebenned bízom, én Istenem, Kérlek, oltalmazz meg, Gyalázattól ments meg, Hogy örök szégyenbe ne essem! A te nagy jóvoltodból Tarts meg minden gonosztól!

2. Hajtsd hozzám füled, tarts meg engem, Nyújtsad segítséged, Amint megígérted, Hogy segítségül léssz énnékem; Légy azért én kősziklám És én erős kőváram!

3. Ments ki a hamisnak kezéből, És annak markábul, Aki él csalárdul; Oltalmazz meg a kegyetlentől! Benned bíztam, Uramba, Gyermekségemtől fogva.

4. Hogy származám anyám méhéből, Legottan énnékem Valál reménységem. Anyám méhéből engem kivől, Azért neked éneklek És szüntelen dicsérlek.

5. Ez én nyavalyás vén koromban, Erőtlenségemben Ne vess el, Úr Isten! Ne hagyj el én sok nyavalyámban, Midőn szegény testemben Semmi erősség nincsen!

6. Gyermekségemtől fogva engem Híven tanítottál Csuda dolgaiddal. És hogy immáron megvénhedtem, És a hajam megőszül: Légy most is segítségül!

7. A te hűségedet, Úr Isten, Hirdetem, éneklem, Mindennek beszélem. Dicsérlek lantnak zengésében, Ó, szentek dicsősége, Izráelnek szentsége!

8. Ajkaimmal vígan dicsérem A te hatalmadat És nagy irgalmadat. Lelkemet hozzád fölemelem: Megtartád életemet, Hogy dicsérjelek téged!

Próbáld ma reggel megfogalmazni a TE saját - reménységgel és dicsérettel teli - zsoltárodat. Hogy jól kezdődjön a nap!