Megelevenít és egyesít Ezékiel 37,1–23

A szanaszét szóródott csontok látványa megrendítő és egyben szánalomra

méltó. Senki sem temette el őket a megfelelő időben, nem volt, aki megadja számukra

legalább a végtisztességet. Ott hevernek egymáson, már össze se lehet rakni

őket, és csak akkor „szólalnak meg”, amikor a szél egymáshoz koccantja őket.

Az elmúlást, a reménytelenséget és a magárahagyottságot sugallja a völgy képe.

Ez a látomás azonban Isten népéről beszél. Idáig is eljuthat egy közösség,

amely egykor élő, virágzó és tevékeny volt. Nincs reménység, terv és valóságos

élet, csak egymás mellett maradt emberek, akik elvesztették minden hitüket az

ígéretekkel teljes jövőben. Mi lehet a megoldás? Csak a csoda segíthet, márpedig

az Úr a csodák Istene. A Mindenható tervére és egy engedelmes szolgára van

szükség, aki megérti az Úr akaratát, majd kész azt elmondani és megtenni. Közvetlenül

a prófétai szó, vagyis a Teremtő élő igéje és a Lélek megelevenítő ereje

végzi el a munkát. Addig, amíg ezek megvannak, nincs reménytelen állapot.

Lehetnek időszakok, amikor elgyengülünk, megcsontosodunk, úrrá lesz

rajtunk a reménytelenség, de ezt nem szabad elfogadni úgy, mintha nem lenne

más lehetőség. Nem azért vagyunk az Úr népe, hogy megadjuk magunkat

az elkeseredésnek, és csak addig jussunk el, hogy siránkozunk jelenlegi állapotunkon.

Lehet, hogy emberileg nincs is miben reménykedni, mert fogva tartanak

rossz szokásaink, nézeteltérések, szakadások, értelmetlen viták választják

el egymástól a testvéreket. Eljött hát az ideje a Lélektől való megújulásnak.

„Életre kelnek-e még ezek a csontok?” – kérdezte Ezékieltől az Úr. A próféta

válaszában benne volt a megoldás: „Ó, Uram, Uram, te tudod!” Vagyis, ha Istennek

van jó terve a kiszáradt csontokkal, megtörténhet a csoda! Van-e velünk

a Mindenhatónak még jó szándéka? Tudjuk-e engedelmes szolgáiként

meghallani és bátran képviselni azt?

Először a csontok kezdtek egymáshoz illeszkedni. Minden darab megtalálta

a saját helyét. Ez azonban igen nagy és dörgő hanggal járt. Ezek után az inak öszszekötötték

a csontokat, majd az izmok és a bőr következett. Legutoljára érkezett

az életet adó Lélek, hogy talpra állhasson a sereg. Ennek ez a sorrendje, amit nem

lehet megfordítani. Az ige először helyére rakja a megfelelő részeket, ami zajjal

fog járni. Ezután következik a kapcsolatok helyreállítása, majd a megelevenítő Lélek.

Az Úr a Gyülekezetet is hasonló módon akarja felépíteni Jézus Krisztusban

(Ef 4,15–16). Isten Lelkének munkája mindig életet, megújulás eredményez!

Áldott legyen a mi Urunk, hogy van még élő szava hozzánk! Kérjük,

hogy elevenítse meg életünk minden részletét, hogy bátran hirdessük hatalmát

és szeretetét mindenki előtt!

------------------------------------------------

Imaáhítat: Vizsgáljuk meg, mennyire vagyunk kitartóak, fáradhatatlanok az

imádkozásban! – Lk 18,1