MIATYÁNK

Mennybéli felséges Isten,

Akinek dicsőséged fenn,

Boldog lelkek seregitül

Láttatik véghetetlenül:

E teljes világ általad

Teremtetett, áll és marad.

Te, noha oly felséges vagy,

És erőd, méltóságod nagy,

De föld porait megtartasz,

És minket arra méltóztatsz,

Hogy fiaidnak hivassunk,

És Atyánknak imádhassunk.

Fiúi bizodalomban

Teeléd járulunk mostan

Szívbéli imádságunkkal

És hálaáldozatunkkal.

MI ATYÁNK, tiszteletünket,

Vedd kegyesen kérésünket!

A TE NEVED SZENTELTESSÉK,

Miközöttünk imádtassék!

Ó, Atyánk, velünk azt tegyed,

Hogy megismerjük szent neved;

Bölcs munkáidban szemléljünk,

Csak téged féljünk, tiszteljünk!

Gondolatunk és beszédünk,

Sőt, a mi egész életünk

Úgy folyjék, s úgy tündököljék,

Hogy mindenek megismerjék,

Hogy te vagy, szent Isten, Atyánk,

És minékünk te vagy példánk!

JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD,

Töltse bé uralkodásod,

Ó, mi királyunk, e földet;

És szaporítsad sereged!

Drága Igédnek kész szállást,

Adj mindenütt szabad folyást!

Ha egyházad ellenségi

Azt igyekeznek rontani,

Te szállj egy táborba velünk,

És erősségünk légy nekünk,

Szégyenítsd ellenséginket,

Bírj és vezérelj minket!

A TE AKARATOD LEGYEN

E FÖLDÖN, MINT A MENNYEKBEN;

Sőt a mi akaratunkat

Tetszésed szerint hordozzad,

Hogy szeressük, amit szeretsz,

De gyűlöljük, mit te megvetsz!

Engedjünk néked mindenben,

Te tudod, hogy jól mint legyen;

Ha velünk bánsz is keményen,

Szenvedjük azt is békében!

Mert tiéd testünk és lelkünk,

Nem hagysz te kétségben esnünk.

ADD MEG NÉKÜNK KENYERÜNKET.

MINDENNAP eledelünket;

És viselj gondot éltünkről,

E mi halandó testünkről,

Szolgáltass jó egészséget,

Termő időt, békességet!

Áldásod szálljon mireánk,

Minden mi munkánkat te áldd;

A te javaiddal nékünk

Adj mértékletesen élnünk,

Rád nézve háládatosan,

És másokra irgalmasan!

ÉS BOCSÁSD MEG BŰNEINKET,

Minden mi álnok vétkünket,

De nékünk azt is megbocsásd,

Mi örökségül reánk szállt;

Mind, amely rossz gyümölcsöket

A rossz fa bosszúdra termett!

Nézz szent Fiadnak vérére,

Minket ne vonj ítéletre,

És bűneinkért meg ne feddj,

Sőt mindenekben megengedj,

AMINT MI IS MEGENGEDÜNK,

HA KIK VÉTETTEK ELLENÜNK!

ÉS NE VÍGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,

Mely rajtunk erőt vehetne!

Jól tudod, mily gyarlók vagyunk,

Sőt könnyen eltántorodunk.

SZABADÍTS MEG A GONOSZTÓL,

Mely lest hány nékünk akárhol!

Ha néked nagy dicsőséges,

Nékünk pedig épületes

A kísértőt ránk bocsátni,

Így hitünk próbára vonni,

Add nékünk a győzedelmet,

Megkoronázván hitünket!

Hogy tőled kérjük ezeket,

Ily okok indítnak minket:

MERT TIÉD AZ ORSZÁG:

Néped vagyunk mi és örökséged,

Jó Királyunkhoz szükségben

Hogyne folyam’ nánk merészen?

Velünk jót tenni akarván,

Arra tehetséged is van:

TIÉD A teljes HATALOM,

Égi s földi birodalom;

Jót tenni méltó is hozzád,

DICSŐSÉG  tér ebből reád.

Aki kérésében haboz,

Az tőled üres választ hoz.

De mi, Krisztus érdeméből

Nyugodt szívvel lévén erről,

Hogy megadsz, valamit kérünk,

Kérésünkhöz ÁMEN-t teszünk.

(Legyen néked magasztalás

És tőlünk nagy hálaadás,

Mert tiéd az ország, tiéd

A hatalom és dicsőség,

E földön és a mennyekben,

Most és örökké. Ámen.)

   Ismeretlen szerző

(A hit hangjai – 1960 kiadású énekeskönyv 11. számú

éneke és a Református énekeskönyvből vett versszakok

egyeztetése alapján)