Zsoltárok XIV.

Dicsőség királyának bevonulása

Jahve a teremtő, a dicsőség királya. Ősi himnusz prófétai lelkülettel. Történetisége összefügg a Szent Láda Jeruzsálembe vitelével.

1-2. vsz: Jahvéé a föld kereksége és annak lakói. Jahve mindenekfelett valóságát teremtő hatalma biztosítja. Ez tesz őt Úrrá, Királlyá.

3-6. vsz: Jahve a belső tisztaságban élőket szereti. (15. zsoltárban szereplő gondolat). A szent sátort kísérőkről van szó. Akik kísérik, azoknál feltétel a belső tisztaság. Ezek képezik Jahve népét.

7-10. vsz: A dicsőség királyának bevonulása. A Szent Sátorral Jahve is bevonult a szent hegyre, Jeruzsálembe. A „Mindenség Ura” erős, hatalmas népét győzelemre viszi.

Jahve ceba’ot: Seregek ura. Jahve a harci Isten, aki minden sereget legyőz. Ez a kép található a kifejezés mögött, pedig ennél többről szól. Nem a harci Istenről, hanem a Mindenség Urát fejezi ki az író (I.Mózes 2:1).

Kapu: A város kapuról van szó.

A hét első napján használták liturgikus elemként.

Napi gondolat:

„Ti kapuk emeljétek fel fejeiteket” (zsoltárok 24:7)

Jeruzsálembe elöl viszik a Szent Sátort, utána megy a tömeg. A kapuk megnyílnak Isten jelenlétére és az azt követő sokaságnak. Kérdés, ki állhat meg a szent hegyen? Ki maradhat meg ott? Be lehet menni, de a megmaradás a hangsúly!

A válasz, aki a szívében, belsejében tiszta, aki Isten népe. Jézus Krisztus ezért halt meg a kereszten, hogy megtisztítson minket a bűneinktől. Ezzel leszünk tiszták. Ámen.

Imádság:

Újjászületést adó Megváltó Úr Jézus Krisztus! Köszönjük a Te teremtő hatalmadat. Köszönjük, hogy Te egyben gondviselő Urunk is vagy.

Adj erőt a kereszt lábaihoz való leboruláshoz, add nekünk a Te kegyelmedet, melyből az újjászületés csodáját élhetjük át. Ámen

-------------------------------------------------------------