Az élet folyója Ezékiel 47,1–12

Mindig is örültem annak, hogy Isten nem csupán egy elvont, elméleti

lény, akinek a hullámhosszára valahogy rá kell kapcsolódnunk, és soha nem

használt fogalmakat kell elsajátítanunk, értelmezhetetlen tőmondatokat fejtegetnünk.

Ő nem ilyen. Velünk jön, kérdezget, magyaráz, vezet, és közben engedi,

sőt elősegíti, hogy ne elméleti hívők maradjunk, hanem tapasztalatiak.

Ezékiel biztosan elhitte volna, ha a templom küszöbe alól folydogáló vízről a

távolba mutatva azt a magyarázatot kapja: Látod, nagyon hosszú, és egyre

mélyebb. De nem „úszta” meg ennyivel. Végig kellett gyalogolnia az erecskepatakocska-

folyócska mellett saját végső határáig, vagyis odáig, ahol már

nem tudott átkelni rajta. Isten sokszor vezet bennünket is úgy, hogy amit

megmondott a Bibliában, azt végig is kell élnünk, nem elégszik meg a „tudunk

róla” szinttel. Az is különös, hogy ez a küszöb alóli víz nem egyenesen

a tengerbe folyik. Odáig megy, persze, de útközben feladata van: először a

puszta, aztán a tenger. Bár ez a tenger éppoly „pusztának” számít a vizek

közt, mint a „puszta” a földek közt, hiszen mindkettő a halált hordozza. Na

nem mintha a tenger sós vize és a tavak-folyók édes vize közt élet-halál lenne

a különbség. A sós vizű tengerek is ugyanúgy nyüzsögnek az élettől, mint

az édes vizek, sőt. Csakhogy ez a tenger sóssá vált (az eleve sós víz elviselhetetlen

koncentrációjú lett az élőlényeknek, ezért is hívják Holt-tengernek). A

patak adja az életet a pusztának és a tengernek egyaránt. A templomból induló

patak .Minden templomból indul valami. Talán a küszöb alól. Valami, ami egyre

terebélyesedik. Lehet ez gyógyulás is a városnak, falunak, lehet háborgás

és botrány is. Kérdés, hogy a küszöb alól kifelé csordogáló valami honnét

ered. Csak az oda járó emberektől? Akkor halált fog hozni, de legjobb esetben

is semmit. Ha a szentélyből? Akkor kizöldül a puszta. Káposztásmegyeren

templom épült egy betondzsungelben, szürke panelek tövében. De hittel

épült, és az óriáskockák belsejében élő szürkeség megszínesedett, az ott élő

fiatalok megtalálták életük értelmét az Isten házában, és most virulnak, mint

Isten virágoskertje. Kis családi fészkeink a legkisebb krisztusi közösségek, az alapok.

Vajon mi folydogál a küszöbünk alól? Milyen hangok szűrődnek ki a szomszédok

felé? Milyen lelkületet éreznek rajtunk? Ha krisztusit, az gyógyítja őket is.

Egész évben, nem csak ünnepek előtt. Ha ma átlépsz a küszöbön, gondolj erre!

Honnét vonzó a küszöböd? Szeretnek bejönni hozzád, vagy menekülnek

a bent lévők is?

-----------------------------------------------------