ELSŐ ÉS UTOLSÓ          
(Túrmezei Erzsébet)

Mintha minden napom a legelső volna,
új feladatokba vezetne, sodorna;
hisz a tegnap útja már mögöttem maradt,
vétke, mulasztása Jézus vére alatt.
Előre siettet mindig új kegyelme,
mintha minden napom a legelső lenne!

És mintha utolsó lenne minden napom,
végső lehetőség, utolsó alkalom...
Úgy váljék valóra, legyen terve tetté,
mintha soha többé holnap nem követné.

Hadd nézzek Istenem, minden új napomra:
mintha első lenne és utolsó volna.

EGY ÉS EZER - 2  Péter 3,8
(Túrmezei Erzsébet)

Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap... észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibe vetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
- akár egész kicsinynek, akár nagynak -
hűségében az Úr, az Eljövendő!

-----------------------------------

ÁLLOK A FÉNYBEN
(Puszta Sándor)

Állok a Fényben, Minden a Fény!
Hol volt a tegnap, Már mikor Ő volt,
Hol volt a tenger,  Már mikor Ő volt,
Hol volt az ember, Már mikor Ő volt.
Hol volt a Föld,  És hol voltam én?

Nézek a Fénybe, Minden a Fény!
Holdak gurulnak, Napok gurulnak,
Fények csurognak Az ég peremén.
Messzire nézz el, Izzik az éter,
Szemed elkábul Az űrök terén.
Vakulsz a Fényre, S leomolsz félve,
Mert minden a Fény!

Állok a Fényben, Minden a Fény!
Minden az Isten. Mi lesz a Földdel,
Ó, mi lesz holnap, Mi lesz az ember,
Mi leszek én?

Új vihar tombol Kártyavárt rombol,
Minden elomlik, Mi lesz az én?
De Isten trónol, S előtte hódol
Minden s a Fény!Mert Isten a Fény!                                                                                                                                         -----------------------------------

MOST MÁS MADÁR DALOL 

Mióta Jézus Krisztus velem jár

elhallgatott a fekete madár,

mely minden év után azt sírta: Kár!

Végig az úton, tűnő éveken

azóta más madár dalol nekem.

Erőm újul a csengő éneken.

Ha hervad a százvirágú tavasz,

arról dalol, hogy Jézus ugyanaz,

akár virág nyit, akár tél havaz.

Ha évek után évek tűnnek el,

és egyre sebesebben szállnak el,

- az örök ifjúságról énekel.

Arról, hogy mindig új a kegyelem,

és mindig egy, aki itt jár velem

fénylő nappalon, sötét éjjelen.

A célról, amint hívogatva int,

s minden lépéssel közelebb megint…

Melyért könny, küzdelem megérte mind.

Előttem száll, és énekel nekem.

Énekeit vele zümmöghetem,

amint megyek át tűnő éveken.

Újulva hallgatom új dalait,

amint reájuk sorra megtanít

A csodaszárnyú, szent madár: - a hit.

            Túrmezei Erzsébet 

-------------------------------------------------