Az őrállói szolgálat Ezékiel 3,16–21

A felelősség súlya és terhe nehezedett a profétára, mert nemcsak az ő személyes

életéről volt szó, hanem a másokéról is. Olyanokkal volt dolga, akik

megkeményedtek az isteni szóval szemben, bűnt követtek el, és nem akarták

tudomásul venni, hogy bűnben élnek. Most a próféta feladata volt, hogy ezt

tudomásukra hozza. Miben állt gyakorlatilag az őrálló feladata?

Először is, ott kellett állnia Isten előtt, hogy az üzenetet átvehesse. Az ítéletet

és figyelmeztetést tartalmazó üzenet egyenesen Istentől jött: nem a próféta

találta ki azt. Ha csak emberi megítélést adott volna tovább, könnyen fennállt

volna a tévedés lehetősége, de ami Istentől jön, abban nincs tévedés. Ha

őrálló vagy, legyen világos előtted, hogy kitől vetted át az üzenetet!

Másodszor, komoly üzenetről volt szó, az elkövetett bűnről, hitetlenségről és

álnokságról. Az isteni üzenet néven nevezi a bűnt. Amikor az emberek nem beszéltek

a bűnről, mert féltek, akkor Isten tudtul adja szolgája által, hogy ismerjék

meg, milyen helyzetben is vannak. A próféta nem tehetett mást, mint kimondta

azt, amit Isten kimondott: sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem

volt joga. A kimondott szóból meg kellett értenie a hitetlennek, hogy bűnben

van, és Isten arra kéri, hogy térjen meg, cselekedje az igazságot, hogy élhessen.

Állj ma Isten elé, és kérj tőle élő üzenetet, amit továbbadhatsz! De ne ferdítsd

el és ne hígíts rajta, akkor sem, ha nem könnyű kimondani valakinek,

hogy vétkezett! Gondolj arra, hogy ezzel megmentheted a lelkét.

----------------------

Növeli hitünket 2Thesszalonika 1,1–5

A tanítványok egyszer arra kérték az Úr Jézust, hogy növelje hitüket.

Mint a tanítványoknak, ugyanúgy a gyülekezet számára is elengedhetetlenül

szükséges a hitben való járás. Jézus elsődleges munkái közé tartozott a tanítványok

megerősítése a hitben.

Hitünk ígéreteken alapul: ha nem lenne ígéret, nem lenne miben hinni. Az

ígéretek által Isten az el nem múló dolgok felé irányítja tekintetünket. Aláthatatlan

dolgok, amelyeket hit által érzékelünk, éppoly valóságosak, mint a láthatók.

A thesszalonikai gyülekezet hite másokra is nagy hatással volt. Elismerést

szereztek azok részéről, akik meglátták bennük, mert egyáltalán nem közönséges

hatást gyakoroltak környezetükre a hitükkel: „hitetek nőttön nő... dicsekszünk

az Isten gyülekezeteiben veletek, állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelylyel

minden üldöztetést és nyomorúságot elviseltek.”

Azt a hitet, amely nem kész példa lenni, növekedni, nem kész az állhatatosságra

a próbák között, nem lehet üdvözítő hitnek nevezni. A hit cselekedetek

nélkül halott (Jak 2,17). Ha példát akarsz mutatni, valósítsd meg a gyakorlatban,

amit az igéből megértettél!

-----------------------------------