A LEGNEHEZEBB KÉRÉS

 „Legyen meg a Te akaratod!“

Ha elkerülnek gondok, bánatok,

Könnyű kimondani. De ha nehéz

órák  jönnek, s az öröm ködbe vész?

Ha a szív vérzik, a lélek zokog,

ha éjszakának tűnnek nappalok,

eltördelni mégis a mondatot,

hogy „legyen meg a te akaratod!“?

Inkább sikoltanék: „Atyám, ne, ne!

Miért kell ennek így történnie? !“

Szívem keserű lázadásba jut,

ha érthetetlen előtte az út.

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket:

„Én Istenem, hát ez a szeretet? !“

Aztán elcsitul: „Bocsáss meg, Atyám!

Te szeretsz engem híven, igazán.

Kínban vergődő szívvel is tudom:

Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ellenemre is véghezviheted,

de szívem attól nem lesz csendesebb.

Taníts meg hát szívből kiáltani

ne csak szájjal, de szívvel mondani:

„Ahogy te akarod, ne ahogy én!”

A békesség csak így lesz az enyém.

Lehet az út tövises, meredek,

amerre vezetsz, bátran mehetek.

S mindennapi kérésem az marad:

„Add, hogy csupán Téged kívánjalak!”

„Legyen akaratod”, ha nap nevet.

„Legyen akaratod”, ha éj temet.

Legyen most és mindörökké! Igen!

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem!

Ha utam célját el is takarod:

Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!