OKTÓBER 30.  Az Úr kincses edényei 2Korinthus 4,7–12 Mire kell bennünket Istennek ma reggel figyelmeztetnie? Néha úgy ébredünk, mint akinek nagy kincsek vannak birtokában: telve vagyunk erővel, egészséggel, van jó munkahelyünk, biztos anyagi hátterünk. Még talán lelki kincseink is felsokasodtak – itt természetesen ezekről ír az apostol –, sikerült bizonyságot tennünk valakinek, vannak megtérők a gyülekezetben. Ilyenkor gyakran elfelejtjük, hogy a kincs cserépedényben van: a csoda Istentől ered, és a dicsőség hozzá tér vissza, ő az alfa és az ómega. Más reggeleken úgy tekintünk ki szemeink homályos ablakán, mint akik teljes tudatában vagyunk törékenységünknek, átérezzük az éjszaka, talán az előző napok kínjait. Ilyenkor meg azt felejtjük el, hogy a cserépedény nem üres, hanem kincs van benne – az előző napi igemagyarázatok erre igyekeztek felhívni figyelmünket. Isten annyira szeretné, hogy e két fontos érzés találkozzék a szívünkben, és jó testvérként éljen ott mindig. Úgy törékenységünk tudata, mint Isten erejének felfedezése egyforma súllyal munkálja nemcsak üdvösségünket (bűn- bánat és kegyelem), hanem mindennapi növekedésünket is (alázat és hatékony szolgálat).  Nap és pajzs az Úr Zsoltárok 84,5–13 Könnyen éneklik ezt a zsoltárt Kórah fiai meg a lelkipásztorok – gondolhatjuk ma este –, akik megtehették, hogy egész nap Isten házában legyenek, ott szolgáljanak. De nem így mi, akik végigéltük az elmúlt hét, a hétköznapok viharait. Láttunk sok bűnt, nyomorúságot, fájdalmat, és mindebben lemerült lelki akkumulátorunk. De olvassuk csak el figyelmesen a 7–8. verset! Ezek a mondatok éppen erről szólnak, a vándorról, aki hozzánk hasonlóan végigjárta a megpróbáltatások, s talán az Istentől távoli élet útját. De rátalált lelkében az Úrhoz tartozás útjára, a lelke vált Isten templomává a Szentlélek által. És ha még ószövetségi környezetben is, de újszövetségi módon viszi a kegyelem, a feloldódás örömét. Erre a lelki hajlékra találjunk rá, rejtőzzünk el ennek örömébe, a szüntelen imádkozás állapotába, amely sza- kadatlan kapcsolatot jelent a mennyei Atyával. És akkor „áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn” (5Móz 28,3), az imaházban és a munkahelyeden egyaránt. Ha a lélek örömét megragadod, nem a világban élő „szabadosok” lesznek irigylésre méltók a szemedben, hanem ők keresik majd rajtad keresztül az élet forrását.