Zsoltárok
XXXVII:21-40.
21-31. vsz: A kegyest sohasem láttam
elhagyottnak. A zsoltáros saját élettapasztalatából tudja, hogy a kegyes ember
a legreménytelenebb körülmények között sincs egyedül. Jahve útmutatása ott van
szívében és vezeti a szolgálat és jó cselekvés útján.
32-40. vsz: A békesség emberének jövője.
Isten a szövetségén kívül élők sorsát megpecsételi, megsemmisülnek. A
szövetségben élők a békesség (sálóm) munkálásával nyerik meg a jövendőt.
Tudjuk mi is a békességet munkálni. Ámen
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
„Ezért most megmutatom,
ezúttal megmutatom nekik, kezemnek hatalmát,… és megtudják, hogy ÚR az én
nevem!” Jeremiás 16,21
Ismered a benned bujkáló, téged hajtó indulatot, amit
oly jogosnak tartasz? Igen, a bosszúról és a bosszúvágyról beszélek. Nem más
az, mint harag és gyűlölet. Egy negatív érzés, amely nem csak célja ellen tör,
hanem megrontja azt is, aki utat enged neki szívében. Egy olyan érzés, ami után
vágyakozunk, kívánjuk, ha vélt vagy valós sérelem ért bennünket, mert egy olyan
mintát tápláltak belénk, hogy ez a mi utunk. Ha odavágnak, mi visszavágunk,
hogy megmutassuk hatalmunkat. Ezt sulykolják belénk a magányos hősök látványos
történetei, akik rengeteg szenvedésen mennek keresztül, hogy együttérzésünket
kivívva, és támogatásunkat elnyerve, a film második felében elpusztítsák a
gonosz ellenfelet és elnyerjék a megnyugvást. De ez csak illúzió, csalás és
hazugság. A bosszú nem vezet el a megnyugváshoz, nem vezet el a boldogsághoz,
mert bennünket is lealacsonyít annak az embernek a szintjére, aki rászolgált
megvetésünkre, haragunkra.
De akkor mit tegyek? – kérdezed.
Azt, amit sokkal, de sokkal nehezebb. Szeresd!
Jeremiás 16,21”Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem
velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.”
-,-,-,-,,-,-,-,,-,,-
Oltalmazó Istenünk
„Mint
a fészkén fellebbenő sas, fiai felett lebeg. Kiterjeszti felettük szárnyait,
felveszi őket, és tollain emeli őket. Egymaga vezette őt az Úr, idegen isten
nem volt Ővele” 5.Mózes 32:11-12.
Tudod, hogyan tanítja meg a
sas-mama a fiait repülni? Először is a hegycsúcson készít egy hatalmas fészket.
Alul vastag majd egyre vékonyabb ágakat hord össze. Hatalmas fészket képzelj
el, ne egy cinkének valót! Kibéleli saját tollával és oda rakja tojásait, 4-5
darabot. Miután kikelnek, nagyon gyorsan fejlődnek, hisz igen jó étvágyuk van,
alig győzik a szülők etetni őket. Lassan elérkezik a szárnyra kelés ideje. De
kis fiókák olyan nagyon jól érzik magukat a puha meleg fészekben, hogy eszük
ágában sincs repülni. Ekkor a sas-mama
egy rettenetes dolgot tesz. Fogja egyenként a tollakat, és szélnek ereszti
azokat. De a fiókákat ez nem érdekli, repülni nem akarnak. Ekkor a mama tovább
megy. A fészekből kezdi kiszórni az ágakat. A fiókák meg csak bámulnak: Mi
történt a mamival? Pedig eddig egész rendes volt hozzánk. Közelebb bújnak
egymáshoz. A mama meg csak szórja, dobálja kifelé az ágakat. Lassan már csak a
külső váz marad. Ekkor az egyik fiókát, amelyik ott gubbaszt a fészek szélén, ’véletlenül’ kilöki. Szegényke zuhan,
zuhan lefelé a szikláról. Próbál „kézzel-lábbal” segíteni magán, de már látja a
végzetét, a mélységben egy hatalmas sziklát, és tudja, hogy az már ott a vég.
Becsukja szemét, és várja a rettenetest. De ekkor történik valami. Sas-mama
kecsesen alárepül, és a kis szerencsétlen fióka a szárnyai között landol.
Ezután még rosszabb dolog történik. Sas-mama felviszi a hátán, csakhogy sokkal
magasabbra, mint ahol a fészek volt, és ott ’le ejti’ megint. És az eset újra,
meg újra megismétlődik, egészen addig, amíg a kis sas meg nem tanulja, hogy
csak akkor tud repülni, ha elengedi magát, ha nem kepesztet, ha kitárja
szárnyait, és engedi, hogy ’szárnyra keljen’.
Ilyen a mi Istenünk. Néha tönkreteszi komfort-zónánkat csak azért, mert
valami csodás dologra akar megtanítani. Szeretné, ha megéreznénk, mit jelent
oltalmat találni szárnyai között. Mit jelent, amikor tollaival véd. Soha nem
akarja vesztünket. A legrosszabb dologba is, ami velünk történik, belerejti az
Ő szeretetét. Higgyük el, hogy szárnyai oltalmában valódi békességre lelhetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése