-,-,-,,-,,-,-,-,-,-,,-,-,-

„Egy lélek sem vész el!” Apostolok cselekedetei 27,21–26

„Egy lélekért se érjen vádja téged, hogy temiattad nem látta meg őt” – így

biztatjuk magunkat és egymást a bizonyságtételre. A hűséges kiállás és tanúskodás akkor is fontos, ha éppen reménytelennek vagy alkalmatlannak

tartanánk a helyzetet. Az, hogy egy fogoly kerekedjen felül és mentse meg a viharban veszni készülők életét, éppoly valószínűtlen, mint maga a megmenekülés. Nyilván nem Pál hajózási tudása vagy bármi más képessége nyitott utat a menekülésre a hajón utazó 276 embernek.              A legtöbb emberi tudás, bölcsesség is csak arra lett volna elegendő, hogy felmérje, nincs reális esély a megmenekülésre, legfeljebb a jó szerencsében bízhatnak. Pál azonban valami mást is tudott. Tudása a kegyelmes Istenről szólt. Arról, hogy van valaki, aki úr a tenger és a szél felett – a megmenekülésnek pedig az a titka, hogy erre a Valakire bízza magát.

Ma sincs ez másként. S ha felelősséget érzünk a „velünk utazókért”, elsősorban nem az a kérdés, hol hibáztak, hogy ilyen bajba kerültünk, hanem hogy mi ne hibázzunk a hallgatással, hanem osszuk meg másokkal a megmentő Isten ismeretét és üzenetét!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Kiálts a gyógyító Istenhez! Jeremiás 33,1–11

Kevesen lehettek, akik értették Jeremiást! Amikor még csak közeledett az

ellenség, amikor még lett volna értelme lelkesítőn szólni a jobb jövőről, akkor folyamatosan a pusztulásról beszélt. Amikor ennek súlyosságával már mindenki tisztában van, amikor a túlélők úgy gondolhatják, már nincs tovább, megszűnt Júda, akkor kezd Isten áldásáról beszélni.

Nem késett el az Úr a szebb jövő ígéretével? Talán a kegyesek is úgy hallhatták a prófétai szót, mint Jézus érkezésének a hírét Márta, négy nappal Lázár halála után: „Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem” (Lk 11,21). A kérdés csak az, hogy e gondolat szembeforduláshoz vezet-e az elkésett szabadítóval, vagy – mint Mártánál – új hitvalláshoz: „De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked az Isten” (Lk 11,22). A pusztulás nyilvánvaló, a fájdalom elviselhetetlen. De hová fordulunk a túlcsorduló keserűséggel? A prófétai szó szerint a gyógyulás most kezdődhet! Amikor az ember belátja nyomorát, belátja tehetetlenségét, s mindezek okaként felismeri saját vétkét. Jézus mondja: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Lk 5,31).