A meglepődéstől a tiszteletig Énekek éneke 2

Folytatódik az előző fejezetben megkezdett szerelmes párbeszéd menyasszony

és vőlegény között. Szívet melengetők a hasonlatok, melyek mind a

másik kiválóságáról, egyedüliségéről, másokkal való összehasonlíthatatlanságáról

szólnak. Folytatódik a másik becézése is: szerelmem, kedvesem, galambom

(kat. ford.) – mintha egy magyar népdal sorait olvasnánk. A képek egyike

már utal a másikhoz való fizikai közelségre is. De az idill mellett felsejlik

a veszély érzete is: „Fogjátok meg a rókákat, a kölyök rókákat, mert pusztítják szőlőinket, virágzó szőlőinket!”

Legyen ez figyelmeztetés a mi kapcsolatainkra is! Sajnos, egyre kevesebb

figyelem jut egymásra. Igaz ez a házastársi, családi, baráti kapcsolatainkra,

de gyülekezeti életünkre is. Minden ez ellen dolgozik: az időhiány, a stresszes

életmód, a média által elénk tárt silány értékrend. Mintha ma kevésbé

tekintenénk a válást igeellenesnek, mint régen; mintha a gyülekezetben kevésbé

érdekelne bennünket a másik, mint korábban. Pedig ami érték, arra

vigyázni kell, féltve őrizni, ápolni. Mert ha nem tesszük, jönnek a rókák – aztán

a virágzás pusztulássá változik.

Ha van mit helyreállítania Istennek, kérjük és engedjük, hogy megtegye!

És ha kapcsolataink bármely területén szükségünk van életmódváltozásra,

tegyük meg! Kezdjük el ma!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

Megigazításunkért támadt fel az Úr Róma 4,23–25

Minden vallás megpróbál kerek, egész tanrendszert hirdetni, mely az élet

minden kérdésére választ ad. Kénytelen is ezt tenni, mert egyébként nem

tudna híveket szerezni. Ez a törekvés vezet oda, hogy egyes vallási elemek

abszurdak lesznek, mert csak így lehet belegyömöszölni abba a rendszerbe,

amit fölállítottak a vallásalapítók.

Mindig gyönyörködöm abban, hogy a keresztyénség mennyivel több

egyéb vallásoknál. Olyan kerek és egész – nem véletlenül, hiszen nem emberek

találták ki, hanem Isten csodálatos gondolatainak megvalósulását láthatjuk

benne. A részek szépen illeszkednek az egészhez, csodálatos összképet

alkotva. Különösen szembetűnő ez a bűn és a halál kérdéséről szóló tanításában.

Más vallások vagy nem tudnak mit kezdeni ezzel, vagy örök vadászmezőkről,

lélekvándorlásról tanítanak, és még sokféle más megoldással próbálkoznak.

Milyen fenségesen nagyszerű ehhez képest, amit mi hiszünk! Isten

Jézus halálában gondoskodott a bűnkérdés megoldásáról, az ő feltámadása

pedig választ adott a halál kérdésére. Nem magunkat kell tehát igazzá tenni,

ezzel érdemelve ki a jobb sorsot a túlvilágon, hanem csak hittel el kell fogadni

Isten ajándékát. Adjunk hálát ezért! /