Tavaszi ébredés a szerelemben Énekek éneke 3

Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lehetett a bűnbeesés előtti

állapotában a teremtett világ, annak éghajlata, növényei, állatai és legfőképpen

az ember teste, lelke és szelleme. Jó lenne pontosan tudni, hogy mik lehetnek

azok az élettani változások, melyek a bűnbeesés következményeiként

jelentkeztek, és mik azok a sajátosságok, amelyek a teremtettségben eredetileg

is fennálltak. Igénk első része ugyanis a menyasszony vőlegény utáni vágyódásáról

szól, ami Isten által az emberbe táplált egészséges ösztön, de férj

és feleség vonatkozásában a bűneset utáni átok részévé is válhat: „Vágyakozol

férjed után” (1Móz 3,16) – hangzik az ítélet. Férfitestvéreim, ne éljünk ezzel

vissza! Amennyi időt csak lehet, töltsünk együtt feleségünkkel, gyermekeinkkel!

Jó azt is megtanulni ebből az igéből, hogy „mindennek rendelt ideje van”

(Préd 3,1). Átfogóbb értelemben ez életünk minden területére igaz. De sok jegyesség vagy házasság zátonyra futott már amiatt, hogy „felköltötték a szerelmet”

idejekorán! Szerelemtől elbódultan, forró fejjel nehéz Istenre figyelni,

hosszú távon mégis ez a kifizetődő.

De a menyasszony szerelmes vágyakozása eszünkbe juttatja az újszövetségi

gyülekezet vágyakozását vőlegénye, Krisztus után. Ugye, benned is

megvan ez a vágy?

Az Úr Jézust a sír nem tarthatta fogva Apostolok cselekedetei 2,22–32

Az üdvtörténet Isten üdvterve, mert az egyes események nem véletlenszerűen

történtek, hanem tervszerűen. Péter, bár 50 nappal korábban még semmit sem értett az egészből, prédikációjában a Szentlélek által bölccsé téve azt próbálja megértetni hallgatóival, hogy Jézus halála nem félreértésből, nem véletlenek sorozatából, a körülmények szerencsétlen alakulásából, hanem

„Isten tanácsából és rendeléséből” történt! De ugyanúgy a feltámadása is!

„Lehetetlen” volt, hogy máshogy történjen, hiszen ez illeszkedik Isten csodálatos

tervébe. Ezt a tervszerűséget bizonyítják Dávid évezreddel korábban

mondott prófétai szavai is, amik nem szólhattak önmagáról (hiszen porai ott

vannak a sírban), hanem az eljövendő Megváltóról.

Isten azonban nemcsak az üdvtörténet nagy eseményeit illesztette be az

ő tervébe, hanem a mi életünk is ennek része. Adjon ez támaszt, bizonyosságot

életünk sokszor érthetetlen eseményeinek sodrában, hogy hitünk el ne fogyatkozzék,reménységünk pedig végig megmaradjon, egészen addig, amíg

megértjük – az is lehet, hogy majd csak odaát –, hogy „Isten sohasem ejt hibát”.