ÓHAJOM

Szeretném, ha nagy fa lennék
a kertedben, Istenem,
ágaimmal, betakarnám
aki fáradt, védtelen.
Világítani szeretnék a
sötét ösvényeken,
aki eltévedt, veszélytől
talán meg is menthetem.
Ha neked szolgálok, Uram,
célomat elérhetem:
másokat boldoggá tenni
segíts engem, Istenem.
Stefura Erzsébet

BIZALOM

Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete szerint
és csodálatosan.
Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ad
elég fényt az úton.
Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugszik,
Hogy hordoz, hogyan vezet
Az csak Rá tartozik.

Az Isten küld,

Az Isten küld, testvéreim, tinéktek,---

 Hogy sugarai eleven tüzet

Amik arcáról a szívembe égtek,
Sugározzam csendesen szerteszét.
A testvéreknek, kik az éjben járnak,
Az Isten küldött szentjánosbogárnak

A felebaráti szeretetnek a lelkét szeretné megéreztetni ez a vers:

Forgatag utcák nyüzsgése között Az emberarcok rengeteg erdejében
Valami a szemembe villant: Egy szem, gyűlölködő,
Alattomos, didergető, Akár a meztelen gyilok,
Rám néz egy arc, Rút arc, kaján, sötét, gonosz.
Mint nyirkos ujjak illetése: Borzongat és taszít.
Szegény arc! Kegyetlen fátyol! Mi lehet mögötted?
Ez a szegény szem mennyi rútat láthatott,                                                     

Míg ennyi rútság civakodta át! E fül, e száj, ez orr
Ó mennyi rontó mérget szíhatott, Hogy ennyi ártót tud fecsegni szét!
Hány durva kéznek hány ökölcsapása                                                         

 Szaggatta szét e boldogtalan arcon
Az Isten arca mását, Míg ennyi vadság, ennyi gyűlölet
És ennyi sárga undor ülte meg! Rettentő lajstrom ez az arc:
Annyi embernek annyi bűneit Kiáltja ég felé!
Testvér, megállj! Hadd fogjam át Melengető testvérkezemmel
Verejtékes, magányos ujjaid. Én szólni akarok veled:
Akarom hallani keserű titkodat! A szó kegyetlen zúzmarája
Kimondva: boldogan megolvad ajkadon.                                                  

 Zord rejtvény, tán a kulcsod én vagyok.
Vert életed kietlen sok n e m-ére Tán ajkamon rügy ellik az igen.
Jöjj, fáradt bujdosó:Tán írva van, hogy bennem lelj hazát!
Testvér, a kezedet add!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,