SZEPTEMBER 17.  Jabéc Istene ma is él 1Krónikák 4,1–10 Gyermekváráskor komoly feladat eldönteni, hogy mi is legyen a baba ne- ve. Sokféle szempont játszhat ilyenkor szerepet: kedvezzünk az anyósnak, családi hagyomány (a legidős-időseb után jöhet a legifjabb), milyen sorozat megy a tévében, egy példakép stb. Persze a szempontok helyessége korántsem áll ki minden kritikát. A keresztyének közt minden időben volt egy olyan törekvés is, hogy a baba neve lehetőleg egy bibliai név legyen. Nos ez a hét kiválóan alkalmas arra, hogy ne csak a közismertek (Dávid, Sámuel, Máté...) közül választhassunk. Milyen újnak hangozna: Haclelpóni. Tipikus kislánynév, ugye? Komolyra fordítva a szót: a nevünk jelentése és sorsunk, mi magunk valamilyen rejtélyes módon kapcsolatban van egymással. (Miért nem terjed a Kain és a Júdás?) Divatos ma sok név, ami például „Mars istené”-t és hasonlókat jelent. Neki szánjuk a gyermekünket? Figyelünk mi erre? Szempont ez is nekünk? És vajon tudjuk, hogy a mi nevünk mit hordoz magában? Jabéc nevének „fájdalmas” tartalma Isten segítségével jóra fordulhatott. Keresztyénnek, vagyis krisztusinak is hívnak bennünket...  Dávid győzelmi fegyvere 1Sámuel 17,32–47 Mekkora egy medve szakálla? Nem hinném, hogy elég hosszú ahhoz, hogy a kis Dávid gyerek keze biztonságos távolságban lett volna az acsarkodó fogaktól, amik a szakáll fölső végén villogtak, miközben a fiú megragadta a ragadozót, hogy annál fogva terítse le. Úgy látszik, hiába szerzett ebben gyakorlatot a legényke, nem egy biztos módszerben bízott. A Filiszteus óriásnak jóval nagyobb szakálla lehetett, mégsem közelített hozzá Dávid, inkább tisztes távolból támadott elég eredményes fegyvernemet választva. A tapasztaltak jó tanácsait, segítségét sem veszi igénybe végül. Engedelmes ő, de amint hallgatni kezd rájuk (felpróbálja a páncélt), kiderül, hogy más az ő út-, ja. Egyetlen célja van: megölni az Istent gyalázót. Nem érdekli a karrier (különben hajlongva engedelmeskedett volna a „bölcs nagyoknak”), sem a hősködés, csak azért beszél tetteiről, hogy ne legyintsenek kicsiségére. Az életét viszi a vásárra, de nem nagyon búcsúzkodik a táborban lévő testvéreitől. Miért is? Nem a halálra készül ő, hanem a győzelemre! A mi harcunk is az Istené? Akkor ne remegjen a szívünk!

Zsoltárok L:16-23

Miért veszed szádra szövetségemet? A tízparancsolatra történik utalás, melyet mondogattak, de nem tartottak meg, hanem hátra vetettek.

Napi gondolat:

„Aki hálával áldozik, az dicsőít engem, és aki az én útamra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.” (Zsoltárok 50:23)

A 23. tartalmi ismétlése a 16-17. verseknek. Itt az útra vigyázás a követelmény. A 10 parancsolatra való utalás a törvény (útmutatást jelent) előtérbe hozására helyezi a hangsúlyt.

Az életben a győzelem, a szabadulás Isten rendjében van benne, aki ezt Jézus Krisztuson keresztül adja. Nincs ehhez szabálytalan út, kiskapu.

Adjon az Úr Jézus Krisztus erőt, hogy a tőle kapott úton tudjuk harcunkat megvívni. Ámen.

Imádság:

Úr Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy Te megmutattad a szabadítás útját. Kérünk, erősíts bennünket, hogy tudjuk a számunkra kijelölt utat járni. Ámen.