VELE MINDÖRÖKRE!

Dora Rappart után németből Túrmezei Erzsébet

Az úrban békén elaludtakat
messzeségben keresnünk nem szabad.
Szent Íge szól, hogy sebünk bekötözze:
Krisztusban vannak! Vele mindörökre!

Krisztusban! Nem valahol idegenben,
Nem ott, ahol álmok árnyéka lebben.
Krisztusban! Ki megígérte nekünk,
hogy minden napon itt lesz mivelünk.

Krisztusban itt, Krisztusban ott! Felelj:
van boldogabb találkozási hely?!
Nincsenek messze! Mért a fájdalom?
Ott vannak csak a túlsó oldalon!

Túrmezei Erzsébet
„PÁU JÉ!”

Bevezettél közéjük,
Rácsos ágyacskák sűrű sora...
gyermekek, akik járni, beszélni
nem tanulnak meg talán soha.
Az egyiket betakargattad,
a másikat megsimogattad.
Hadd érezze, hogy védik, szeretik!
A harmadikat felültetted...
s elkezdtél énekelni nekik.

Egy kisfiú felkapaszkodott
rácsos ágyában, és ujjongani kezdett.
"PÁU JÉ!- - kiáltotta feléd.
Követelte kedves énekét:
"Pásztorunk a Jézus,
hozzá tartozunk!-
S amikor énekelni kezdted,
ugrált, örvendezett.
"PÁU JÉ!- - ismételte boldogan. 

Titkok tárultak fel előttem.
Megváltónknak annyi titka van,
amiket mi csak sejteni tudunk.
A kis beteg
nem érthette azt az éneket,
de szívében egy titokzatos húr
hallatára megremeghetett...
S láthatatlanul lehajolt a Pásztor,
és átölelte azt a gyermeket
.