Az Úr eljövetelének előzményei 2Thesszalonika 2,1–12

Várjuk a mennyei harsonaszót, hogy fölhangozzék a négy égtáj felől, és

az Atya úgy üdvözölhessen a mennyben, mint választottait. Önvizsgálattal

és a kegyelem örömével készülünk erre. Az elolvasott igeszakasz azonban

alaposan lehűti lelkesedésünket: szó van benne a sötétség hatalmáról és időleges győzelméről. Miért van erre szükség? Miért győzhet a rossz, miért kap időt, miért pusztíthatja ma az életünket? Ha Isten a hatalmasabb, miért nem térít meg mindenkit?

Emberi kérdések, isteni válaszok. Csak ő adhat maradéktalan válaszokat.

Valóban: hatalma ma is mindenek feletti. Szándéka egyértelműen jó és tiszta: hogy minden ember megtérjen. S hogy miért romlik mégis minden az édenkert óta? Mert Isten megosztotta a döntéshozást. Ő számít ránk, ő nem az ember nélkül akar uralomra jutni. Így tett Ádámmal és Évával. Mert együttműködő embereket, istenfélő szíveket szeretne, nem kényszert és erőszakot. Ez nem az ő módszere ma sem. A megtéréskor is számít ránk: nem roppant össze, nem követel. Enged, hogy felnőjön a vágyunk, a hitünk, látva a jónak és a rossznak a gyümölcsét. Ő megengedő Isten. Az utolsó időkben megengedi – különben nem történhetne meg –, hogy lelkünk ellensége megmutassa igazi arcát azoknak, akik addig a gonoszt követték. Ma megkérdezi tőlünk: ezt akarod? Te őrá szavazol, a sötétség országában akarsz élni? „Eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is... Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5Móz 30,15.19) Ez a ma döntése. Van-e elég információnk ahhoz, tapasztaltunk-e elég nyomort, hogy tudjuk a szerető mennyei Atyát választani?

Látjuk-e a bűn, a megtéretlen ség, az istentelenség, a kétfelé sántikálás

útjának végét? Kell-e még miattunk az Istennek több nyomort megengednie, hogy lássuk az embergyilkos igazi szándékait, ahogy édes bűnökkel kecsegtet bennünket a halálba? Mások helyett nem dönthetünk, de más sem fog helyettük,még Isten sem. Ő már döntött: szeret, lehetőséget ad a megtérésre, a jóra. Válasszuk ma újra Isten országát! Ne a gonosz uralmát siettessük vakságunkban,hanem a mennyek országáét látó szemmel, érző szívvel! Szánjuk el magunkat ennek hirdetésére!

Ma dönthetünk, hova akarunk tartozni. Fiatal még az idő, ha esteledik

is. De figyelmeztessen minket ez az ige: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légyjókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedből a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat, mert az ifjúkor és a fiatalság mulandó!” (Préd 11,9–10) Légy kész, mire Isten is megmutatja önmagát!