Te mérted ki az időt               

Te, Uram, aki kívül vagy az időn,
Csak mosolyogsz, amikor látod,
Hogyan viaskodunk mi vele.
Jól tudod, mit csinálsz.
Nem követsz el hibát,
Akkor sem követtél el,
Amikor kiosztottad az időt az embereknek.
Mindenkinek adtál időt, hogy kiszámíthassa,
Mit is akarsz vele.
Igen, van időm, Uram.
Minden idő az enyém, amit nekem adtál:
Életemnek évei,
Éveimnek napjai,
Napjaimnak órái.
Az én dolgom csupán,
Hogy nyugodtan és tisztán töltsem;
Hogy megtöltsem úgy, ahogyan Te kívánod
Hogy engedelmeskedjem Neked,
Aki a vizet borrá változtathatod,
Mint egykor Kánában tetted…
Uram, többé már nem időt kérek Tőled,
Hogy ezt vagy azt tehessem.
Csak kegyelmet kérek Tőled,
Hogy a nékem adott időben
Azt tegyem, amit Te akarsz

-,-,-,-,-,-,-,,-

TÚRMEZEI ERZSÉBET

      MOST

„Most minden út

Tebenned összefut

Most minden cél

Tebenned összeér.

Az egész világ körötted forog,

s Te a nagy mindenséget

vezérlő erővel igazgatod.

Igazgass engem is.

Hadd legyek egy parányi csillagod,

melynek fényét észre se venni,

de melynek fénye Te feléd ragyog.

Igazgass engem is.

Arra megyek, amerre akarod.

Hadd legyek egy parányi csillagod.

És hogyha jő az est,

ha feketére fest

mindent az éjszaka,

hadd legyek én is

az éjnek világító csillaga.

És sok ezred magammal

teremtsek ragyogást…

Terólad ragyogást.

Uram, ki a világot

vezérlő erővel igazgatod,

igazgass engem is!

Hadd legyek egy parányi csillagod!

A legnagyobb? Fordította németből: Túrmezei Erzsébet

A legfőbb művészet, tudod mi?

Derűs szívvel megöregedni!

Tenni vágynál, s tétlen maradni,

igazad van, mégis hallgatni.

Soha nem lenni reményvesztett,

csendben hordozni a keresztet.

Irigység nélkül nézni másra,

ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,

s hagyni, hogy gondod más viselje.

Hol segíteni tudtál régen,

bevallani alázattal, szépen,

hogy arra most már nincs erőd,

nem vagy olyan, mint azelőtt.

Így járni csendesen, vidáman,

Istentől rád rakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?

Ha abban a szent hitben élünk,

hogy a teher, mit vinni kell,

örök hazánkba készít el.

Ez csak a végső simítás

a régi szíven, semmi más.

Eloldja kötelékeinket,

ha e világ fogva tart minket.

Teljesen ezt a művészetet

megtanulni nehezen lehet

Ára öregen is sok küzdelem,

hogy a szívünk csendes legyen,

és készek legyünk beismerni:

„Önmagamban nem vagyok semmi!”

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja

nekünk a legszebb munkát tartogatja

Ha kezed gyenge más munkára,

összekulcsolhatod imára.

Áldást kérhetsz szeretteidre,

körülötted nagyra, kicsinyre.

S ha azt a munkát is elvégezted,

és az utolsó óra közeleg, hangját hallod égi hívásnak:

„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!”