Krisztus követése

Városokon át, falvakon által

ott halad Ő, és telve csodákkal

a levegő: mert szökdel a sánta,

vakok ujjongnak a napot látva;

néma ajkon is örömdal zendül;

halott lép elő hideg veremből!

A csodatevőt kíséri, amerre

megy, lépdel a lába, betegek ezerje.

Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.

„Úr a halálon! Úr elmúláson!”

Nevét a hír is szárnyára kapja.

Tanítványai kicsiny csapatja

boldog, hogy benne Urára tekinthet.

Úgy szereti mindet, és vezeti mindet!...

Galilea fénylő ege alatt

Isten fia halad, halad, halad....

… Valakit ott a Koponyák hegyére

Kísér a nép. Száz sebből csorog a vére.

Ostor megtépte vállán durva fábul

nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.

Gőgös gúnnyal, farizeusok nézik,

vad poroszló hogyan sújt rajta végig.

Körültekint. A lázas két szeme

mintha keresne, mintha kérdene:

- Hányan vele és hányan ellene?

Hányan vele?... Fenn a kereszt alatt

viharvert, könnyes, árva kis csapat:

A tanítvány, akit szeret vala…

Néhány asszony még… Zeng a kardala

Hideg közönynek, hahotázó gúnynak.

Fekete földre véres cseppek hullnak.

Mit vétkezett, hogy úgy kell halnia?!

Szenved, szenved az Isten szent Fia!...

Szenved, szenved az Isten szent Fia.

Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.

Életet mentett, égi magot hintett.

S bár százak, ezrek léptek a nyomára,

Tudta, hova megy: fel a Golgotára!

Tudta, hányan haladnak el mögötte:

azt kérdezik csak, uralkodni jött-e,

ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve,

szenvedni vele kinek volna kedve?

Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,

csak egy viharvert, árva kis csapat,

csak annyi lesz az, ami megmarad.

Isten Fia halad, mégis halad

ma is. Napfényen, viharon keresztül…

Vad tengeren is hívó szava rezdül:

- Elő, tengeren járó Péterek!

Hány riad vissza: „Tovább nem merek!”

Pedig tovább még: a főpap elébe,

hol rágalom tőrét döfik a szívébe.

Ki vele járt viharzó tengeren.

hány mondja most gyáván: „Nem ismerem!”

Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát

hordva ki éri el a Golgotát?!

A könnyes, árva, viharvert csapatnak,

odaát pálmát és koronát adnak

fehér, hótiszta angyalseregek.

Kitárulnak a tündöklő egek,

ujjongva zeng az örök hálaének.

De hányan lesznek, akik odaérnek?

            Túrmezei Erzsébet

KRISZTUS  

Lelkem fehér vászon, mely a hit

Keretére feszül, készen állva,

Hogy az ige csodás színeivel

Ecsetem mindennap pingálja...

Nincs modellem. Festékpalettám

Mégis élő színeket adott...

Életem legszebb műve ez.

Lelkem vásznán: Krisztusom ragyog!

            Somogyi János