KIS SZÍVEM VÁR        

Kis szívem vár, Jézus, félénk gyermekszív,

kérlek hald meg szómat, mely most téged hív.

Kis szívem vár, Jézus,jászolágy csupán,

de templommá nőhet áldásod után.

Kis szívem vár, Jézus,kevés még a fény,

de tudom hogy neked így is sokat ér.

Kis szívem egészen neked adom át,

hadd nyerjek majd én is  élet-koronát.

            Békefi Pál

A MEZŐK IS PRÉDIKÁLNAK

November végi fáradt, szürke tájon -

az elmúlásnak síró dala kél.

Fönt mozdulatlan felhőóriások;

ólomlepellel közeleg a tél.

Lelkem, szívem száz marok szorítja,

sóhaj rezdül át egész lényemen:

bútól s gondtól kavaró életemben

ó adj egy biztató jelt, Istenem!

s a jelre várva nézem, egyre nézem

a hervadást mint lassú temetést,

s meglátom hirtelen a messze nyúló,

zölden zsendülő őszi új vetést.

S az Isten szól a fűszálon keresztül:

,, Miért gyötörnek régi s új sebek?

Ádventi zöld van minden szürkeségben,

miért nem látod s miért nem keresed?"

Megértem, amit a mező üzent most,

s míg elnézem a zsenge, új vetést:

megköszönöm szívem mélyén a néma

s oly sokatmondó igehirdetést!

            Haluszka Margit