FÉNYE VILÁGÍT: Lukács 24:50-51

Kiviszi őket Jeruzsálemből

Betániáig viszi ki Ő,

két áldó karja kék felhőt tartva

szemük láttára az égbe nő,

Elszakad tőlük, eggyé a mennyel.

Ott várja Atyja győztes Fiát.

Menny bement Jézus fénye világít:

bevilágítja Kálváriánk…

            Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

 

MEGLÁTJUK AZ ÚR JÉZUST 

Vértanú István Szentlélekkel telve

szemeit az ég felé függesztette

s Istennek jobbján a fényes mennyekbe’

Urunkat látta!

Idézzük vissza a régi időket!

Mint búcsúztatta a hű követőket,

Jeruzsálemből mint vezette őket

Betániáig.

Kísérjük most el, nézzük, amint mennek,

hogy hová, merre, semmit nem kérdeznek.

Fülükbe cseng még: - küldelek követnek,

lesztek tanúim!

Betániánál amint megáldotta,

két áldó karját föléjük tartotta,

szemük láttára tőlük távolodva

beitták felhők.

Dicsőségében ezután meglátták,

ígért Szentlelkét együttesen várták,

Jeruzsálemet boldog hírrel járták:

- Felment a mennybe!

...Mi is, ha Szentlélekkel vagyunk telve

szemeinket az ég felé függesztve

Atyjának jobbján a dicső mennyekbe’

Urunkat látjuk!

   Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

ÍGY TÖRTÉNT 

Lukács 24:36-52/a

ELŐSZÖR: megjelent

békességet kívánva

s a régi tizenegy

hódolattal imádta.

Első rémületük:

- valami lelket látnak -

eltűnt, mikor szemük

hitt már a nagy csodának.

Lábait, kezeit

sebeinek helyével

megmutatta nekik

s ők hallal, lépesmézzel

megkínálták Uruk,

Aki  elébük tárta

saját útját, utuk,-

készülve búcsúzásra.

A nagy parancsot is

hogy majd tanúi lesznek

vértanú papjai

a győzelmes keresztnek.

Saját maga helyett

Szentlelkét megígérte,

AZTÁN azt a helyet

velük elhagyva, ére

szelíd Betánia

szeretett határába.

VÉGÜL áldania

kezeit amint tárta

hirtelen elszakadt

a földtől. Sehol nem volt.

Kéklő felhő alatt

átölelte a mennybolt.

Ők néztek utána.

A megnyílt égben látták

Atyja jobbján állva –

s hódolttal imádták.

   Kárász Izabella, (Fényből fényességet, )

910(Krisztus mennybemenetele, Luk 24,50)