ÉN MELLÉ ÁLLOK 

Én mellé állok

annak, aki kinyitja a legszebb

Könyvet. Olvassa az Igét.

És mellé állok annak,

aki Istennek áldozza szívét.

Én mellé állok,

mert a Biblia minden szava szent!

Én mellé állok,

mert nékem szól abból üzenet.

Mindenkinek,

mindenhová,

mindenkiért

száll abból üzenet.

Ha valahol,

mély néma estben emberi lélek szava szól,

mint Isten hangja egy messzi csillagról,

én mellé állok,

hogy együtt lássuk azt a csillagot.

Hogy együtt lássuk:

Isten szépsége mint ragyog!

Én mellé állok annak,

aki Krisztussal egy maradt,

annak,

aki Bibliát nyit,

szolgálja az Urat,

Mert keresem

emberi lelkek titkos rejtekén

a földet,

amit nekem ígért

a Kegyelem! –

... Áldott legyen

testvérszív vagy barát szava,

aki segít

hogy eljussak haza...

      Kárász Izabella  (Fényből fényességet, )

Versek a lelki hadviselésről

„MEG VAN ÍRVA!“    

Ef .6,17; Zsid 4,12

Szent harcunkban, mely ránk van bízva itt,

Ki fog megállni, győztes vaj‘ ki lészen?

Reánk zúdítja ádáz hadait

Bősz ellenségünk álnokul s merészen.

Erő mit ér, mit ér a bölcsesség,

Ész és tudás e harcban nem elég,

Csak egy a fegyver, mely a küzdést bírja,

A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Ó nézd, miként küzd Mesterünk vele,

S meggyőzi a kísértőt a pusztában,

Mint veszt csatát ádáz ellenfele

Ott az utolsó nagy haláltusában!

Csodálatos, példátlan küzdelem,

Mocsoktalan, felséges győzelem!

Mi volt, mi Sátánt megfutásra bírta?

A Lélek éles kardja: „Meg van írva!“

Dicső Urát híven követve küzd

a kis sereg, mit vérével megváltott,

Bűn és kisértés száz veszélye közt

Halad tovább, meggyőzve a világot.

Mi tartja fenn az Úr kis csapatát?

Mi ád erőt, megnyerni a csatát?

Mi az, mi küzdni, győzni megtanítja?

A Lélek éles kardja: Meg van írva!“

Szólott az Úr - s a csillagezres ég

Ím létrejött a semmiség ködébül,

Szól majd az Úr - s tűzláng között elég

Ez a világ és romjain új épül.

Ily szónak ellenállni hát ki mer,

Melytől világok lesznek s múlnak el? !

Boldog, ki remélve, várva, bízva,

Erősen áll e sziklán: „Meg van írva!“

Isten maga mondá ki az Igét,

S ki elveti, Istent csúfolja meg,

Higgy az Igében, s oszlik a setét,

S fut a gonosz, ki úgy óhajtja veszted.

De megbotolsz, s el is bukol hamar,

Célt és irányt sötét homály takar,

Előtted örvény szörnyű torka nyitva,

Ha nincs veled e fáklya: „Meg van írva!“

Ne hidd, hogy tán Istent szolgálhatod,

Ha nem Igéje kormányozza lelked!

Amíg szava szívedbe nem hatott,

Távol vagy Tőle, sőt még meg sem lelted.

A hit számára nincsen más alap,

Az Ige csak, mely volt, van és marad,

A szolgálat azokra van csak bízva,

Kik ettől el nem állnak: „Meg van írva!“

                               *

Isten trónjánál áll a szent sereg,

Fehér ruhában, pálmaág kezében,

Kies mezőn, hol hűs forrás cseveg

Legelteti a Bárány őket szépen.

Üldözte egykor Sátán vad dühében,

De hittek ők az Isten Igéjében,

Mint győztesek szálltak alá a sírba,

S végső szavuk is ez volt: „Meg van írva!“

    Kühn B. után németből Vargha Gyuláné