Az áldozat

 „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt, és rátekintve Jézusra, aki arra járt, így szólt: "Íme, az Isten Báránya!"

Jn 1,35-36

 Agnus Dei (Isten báránya). Jézus Krisztus egyik neve, a legkorábbi Krisztus-szimbólum és ugyanakkor a keresztény ikonográfia legközismertebb, egyik leggyakoribb motívuma. Sok képen szerepel a keresztes zászlót tartó, máshol az oltárra helyezett, leölt bárány, még városi címerekben is. Ez a szimbólum oly jelentős, hogy ábrázolása ma is nagyon fontos keresztény körökben. Modern formáiban Jézus jelenik meg, mint egy gyöngéd pásztor, ki a bárányt szeretettel kezében tartja.

Számomra mégis Dieric Boust (1420-1475) flamand festő alkotása jelent sokat. Pontosan azt a pillanatot ragadja meg, amiről a mai bibliaidézetünk is szól. A németalföldi művészekre jellemzően finom vonásokkal ábrázolja Jézust, Keresztelő Jánost és annak tanítványát. A tekintetek nyugodtak, a szemek szinte élnek; a részletek aprólékosan kidolgozottak.

Jézus egy újabb napon ismét találkozik a Jordán mellett Jánossal és tanítványaival. Csak egy napja, annak, hogy megkeresztelkedett. János bizonyságtétele még élénken él a tanítványok szívében: Ő az Isten báránya, Ő az eljövendő áldozat, aki még a Bemerítőnél is nagyobb. Ez az a szent küldetés, amiben a Megváltó éppen foglalatos. A festő a kor szokása szerint ezért ábrázolja őt kegyes testtartással, sietve. A Mester nem néz Jánosra, sem annak tanítványára, mert már az Isten ügyében jár el. De ők mindketten Őt nézik. János kezét kinyújtva mutat az Isten Fiára. A tanítványról először nehezen döntjük el, hogy a keresztelés szertartása miatt, vagy Krisztus előtt térdel-e. Levett, földre helyezett kalapja azonban megmutatja, hogy tisztelete mindannyiunk Urára mutat.

Miért van ez, a számunkra mai szemmel talán túlzottnak is mondható, nagy imádat és ez a szent áhítat ezen a képen? Mi késztette a festőt, és korának embereit ily nagy hódolatra?

Nem csupán a kegyesség kötelező formalitása. Megtudhatjuk a választ, ha egy kicsit utána járunk az áldozat fogalmának. Az Ószövetség istentiszteletein központi szerepet játszik az áldozat, legtöbb esetben a bárányáldozat bemutatása. Minden reggel a jeruzsálemi templom papjai ezzel a ceremóniával kezdték a napot és minden este ezzel fejezték be. A bárány kiontott vére engesztelést hozott minden napra, minden szolgálattevőnek. Ha valaki bűnt követett el, az is minden esetben ezzel az áldozattal jött a templomba, hogy személyesen is engesztelést nyerjen önmagának. Egy esztendőben egyszer pedig maga a főpap végzett hasonló szolgálatot az egész népért.

Gondoljuk magunkat tanítványnak, vagy legyünk egyszerűen csak a néphez tartozók, bűneink miatt mindannyian Krisztus gyöngéd szeretetére szorulunk. Keresztelő János útmutatása ma is Hozzá terel mindannyiunkat. Mert Jézus az, kinek mindennapi békességem, Isten előtti tisztaságom, az Isten népéhez való tartozásom köszönhetem. Mert Ő, az Isten báránya!