A nagy gyülekezetben ne érezze senki magát elhagyottnak:

FÁRADT VÁNDOR ÓHAJA

Valaki kellene, zúgja, mondja:

Ne add a harcot, most se fel,

Valaki kellene, a kezem fogja:

Egy samaritánus, ki felemel.

Kellene kettő, két fülem felől

Kik Jézus szavával bátorítanának.

Két jó testvér a két kezem felől,

Kiken át szent égi erő árad.

Kellene pár ember, ki érezzék,

Náluk  nélkül csak gyenge egy vagyok.

Kiktől nem választ el soha semmi,

Kikkel mindenben eggyé válhatok.

Kellene, hogy a nagy Gyülekezet,

Amely Krisztus testének hívatok

Úgy tartson számon, úgy tudjon rólam,

Mint ki velük együtt dolgozik.

Kellene egy, kettő, minden testvér

A másikról tudjon, észrevegye

Együtt küszködjön a legkisebbek és,

Mint akiket Krisztus köt össze.

Szent nép legyetek!:

„ISTEN VÁLASZTOTT KI”

Isten választott ki,

Így szent népe vagy,

Vigyázz, hogy mindvégig

üdv útján haladj!

Lehess papi népe

Minden nép között,

Istent magasztaló,

Üdvbe öltözött.

   Pecznyik Pál

Őbenne egy minden hívő!

Nincs Krisztusban Kelet, Nyugat, És nincsen Észak, Dél,

Csak egy közösség általa, Hol földön ember él.

Őbenne egy lesz minden szív, És testvérre talál,

Mert összeköt szolgálata, Mint szent arany fonál.

2. Jer, adj kezet, egy a hitünk, Bár más színünk, fajunk,

De egy Atyánk van mennybe’ fent: Így testvérek vagyunk!

Egymásra lel Kelet, Nyugat, Krisztusban, Észak, Dél,

Őbenne egy minden hívő, Ki itt a földön él.

(*BGyÉ. 490. HH 563.)

 A testvéri szent egység

Ó, mily kedves, ó, mily szép A testvéri szent egység;

Őt dicsérjük lelkesen És testvéri egységben!

2. Fű, fa, virág megújul, Mikor reá harmat hull:

Így üdít fel bennünket A testvéri szeretet.

3. Oszlik harag, irigység, Minden szeretetlenség,

Hogyha néped egybegyűl, Nagy Király, trónod körül.

4. Testvér, fogjunk össze hát, Áldjuk mind az ég Urát!

Szívünk, lelkünk egy legyen Szándékunkban, tettünkben!

5. Hálatelten hódolunk, Míg csak élünk, hű Urunk.

Legyen áldva szent Neved,

Mindig és minden felett!                         

(*BGyÉ. 409. HH. 616)

Nevelj minket szent egységre!

Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát,

Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át!

Ő fejünk, mi Néki teste, Ő a fény, mi színei;

Mi a hívek, Ő a Mester, Ő miénk, mi Övéi.

2. Szeretetben összeforrva Egy közös test tagjai,

Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani!

Úgy szerette földi nyáját, S halt meg értünk jó Urunk:

Fájna Néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket szent egységre, Mint Atyáddal egy Te vagy,

Míg eggyé lesz Benned végre Minden szív az ég alatt;

Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk,

S a világ meglátja végre, Hogy tanítvánnyid vagyunk!

(*BGyÉ. 411. HH. 319)

 Áldott legyen az Úrnak népe!

Az Úrhoz szálljon fel a hála, Dicsének messze hangozzék!

Mert irgalmának nincs határa, És hozzánk kedves lett az ég.

Ó, hívő lélek, áldjad Istent, Őt dicsérd minden percedben,

Mert Nála leltél üdvöt itt lent, S kegyelme él a szívedben!

2. Az Isten üdvünk, erősségünk, Jó volta hozzánk végtelen,

Ki érdem nélkül szerzett nékünk Megváltást, ó, mily kegyelem!

Fel, Isten népe, zengő dalra, Az Úrnak hálát énekelj,

Mert véled harcol erős karja, És megsegít, hogy pálmát nyerj!

3. Az Isten jobbja mily hatalmas! Az Ő szent karja mindig győz.

Ne félj hát, hívő, nem ártalmas Az ellen többé, bár erős!

Nem halok én meg, mert ím élek Azáltal, aki engemet

A bűnhaláltól védve védett. Őnéki mondok éneket.

4. Áldott légyen az Úrnak népe, Mely itt előtte térdepel:

Legyen egész Néki szentelve, Kiket magához fölemel!

Az Úr az Isten, Hozzá vágyunk, Ki hozzánk eljön csak hamar.

Áldozzuk fel hát Néki magunk, És azt tegyük, mit Ő akar!

(*BGyÉ. 29. HH.72