a következő vers a tanítványok feltételezett mentalitását szemlélteti: közönyösség, hidegség, keménység, szeretetlen érzéketlenség a gyermekek iránt... lelki önteltség, felfuvalkodottság, vakság... Jézust meg nem értő, s az övétől teljesen elütő lelkület...

t mosolygó, derűs szeretettel? - Bárcsak ez a lelkület Krisztus mai képviselőiben is meglátszana!...

Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.

Sík Sándor (1955)

SZERESD A GYERMEKET! 

Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,

Hol villámok közt vala az Úr jelen,

E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva-

Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon

Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom

Az emberszívbe írta.

Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,

A csillagok közé ő még el-elsuhan

S kitárja vidoran a mennyek ajtaját.

Hiába könyveid, hiába lángeszed,

Az Isten titkait ki nem kémlelheted,

Csak gyermeklelken át.

Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,

Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,

Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,

Bimbónyi kis keze áldással van tele

S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,

Ha víg kacaja zendül?

Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,

Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,

Ártatlan kis szívét az öröm megteli

S köszönetét, akár az esti fuvalom,

Mely félve játszadoz a harmatos gallyon,

Oly halkan rebegi.

Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,

Ringasd el lágyam a szegény kis szenvedőt,

Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:

S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,

Egy láthatatlan kéz a csillagok felett

Letörli vétkeid!

            Móra Ferenc