Az élet egyikünk számára sem könnyű. De nincs semmi baj, ha az embernek van kitartása és némi önbizalma. Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk valamiben. És ezt a valamit mindenáron meg kell találnunk.

-,-,-,-,-,-,,,--,

Isten nem a sikert várja tőlem, csupán az erőfeszítést. Nem a célba érést írja elő, csupán menetközben akar találni engem, amikor ő visszatér.

-,-,-,-,-,,,------,

 Mondjátok csak szerethet-e mást, aki önmagát gyűlöli? S egyetértésben élhet-e egy másik emberrel az, aki önmagával meghasonlott?

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést. (Benjamin Disraeli) 

 

KÖSZÖNÖM, URAM!

 Köszönöm, Uram, hogy hozzád tartozom!

Kegyelmet kaptam, Te vagy az oltalom!

Életem viharaiban, próbák súlyos óráiban

Te vagy a menedékem, Te vagy vezérlő fényem!

Jézus, Te vagy a Megtartóm! Jézus, Te vagy a Gyógyítóm!

Jézus! Mindennél több vagy nekem!  2009. szept. 24.  Guti Tünde

 Szóltál, itt vagyok!

 Megállok előtted némán, csendben, életem ott van kitárt kezedben,

Irgalmat látok fénylő szemedben,s mert szóltál, itt vagyok!

 Ismersz engem és nevemen hívtál, élet-könyvbe már régen beírtál,

Szívemben a trón, Uram, neked áll, s mert szóltál, itt vagyok!

 Elhoztam álmom s minden vágyamat, az úton őrzöd végig lábamat,

megérkezve láthatom házadat, s mert szóltál, itt vagyok!

 2009. okt. 26.             Guti Tünde

Szeretni – művészet!

 Ujjad elfárad, míg dolgozik ecsettel,

arcod elbágyad, de játszik a kenettel,

kezed még rajzol, ábrázol színekkel…

Szeretni – művészet! Olykor szorítod

vésőd a szobrodon, néha feladnád,

gond ül homlokodon, messze elnézel

csendben, hallgatagon… Szeretni – művészet!

 Lágyan megpendül húrod a hangszeren,

dallamot formál hangja a lelkeden,

szárnyra kap, röppen könnyedén, végtelen…

Szeretni – művészet!  2009. okt. 22.  Guti Tünde

PAPÍRODÚ

 Pajkos felhők hancúroznak a  hideg, kék égen,

fellegekbe fodrozódnak hűvös, őszi szélben.

 A jókedvű kismadarak vígan játszadoznak,

korlátra tett dióbélből bőven lakmároznak.

 Huncut szemű, bolyhos cinkecsőrével kopácsol,

egy kirakott kartonlapon ablakot barkácsol.

 Azt gondolja, odút farag,úgy, mint hozzá illik,

de a papír az nem fatörzs,s az erkélyre nyílik!

Bólogatva méregeti, aztán gondol egyet,

lendülettel nagyot röppen, nem kalapál többet.

 Idővel hát abbahagyta, papírt nem tépeget,

visszaszállt a barackfára,s távolról nézeget.2009. okt. 19.  Guti Tünde