AZ ELÁZOTT KUTYA

 Fényesen gurul le a hűvös esőcsepp az éledő fű szárán,

patakokban folyik a víz, bordái közt a kóbor kutya hátán.

Csatakos lába mély sárba lép. A rétnek élet az eső, ha hűvös is,

ezüstös felfrissülés, a kivert magányosnak elázott bunda,

bánat, hideg, éhezés. Fáradt szemében félelem ül.

 Csobog a víz az ereszcsatornában, a fáknak kedves zene,

ijedten keres vackot az éjszakában az eb, s csukódik szeme…

Álmában lágy takarón fekszik…  2009.    Guti Tünde

VIHAROS SZÉL

 Haragos széllel érkezett meg az igazi ősz,

viharos felhők vállain, száguldozik, mint hős.

Palástja lobog nyakában, sepri a leveleket,

süvítő hangján tudatja az érkező hideget.

Húzza és tépi a fák haját, jajgat az ág, a lomb,

gondozott, ápolt frizuráját siratja a még zöld domb.

Sárga és piros kendőjét köti fejére az öreg tölgy,

az erdő fái átöltöznek, mint a sok igényes hölgy.

Bozontos frufruját igazgatja a borongós arcú ég,

mert a szél csúnyán összekócolta, folyhat is a könnye még…

 2009. okt. 13.   Guti Tünde

Hűvös reggel

Borongós időre ébredtünk ma reggel, vénasszonyok nyara elszállt a meleggel! Dideregve lépek elázott levélen, esőfelhőt látok feketén, fehéren.

Piros lombok között széncinke csicsereg, csurom víz tollával most inkább kesereg. Hűvös szelek elől elrejtőzött minden,

szánakozik búsan az elázott ingen. Leverte az eső a sok szép levelet,

majdnem látható már a hűvös lehelet…  2009. okt. 12.  Guti Tünde

Dal esőben

 Cinkénk dala nem változik, pedig vizes, ázik-fázik.

Mért ne lennék én is vidám? Hálára fordítom imám!

 Köszönöm, hogy esik eső! Nekem is jön Tőled erő!

Örömet adsz, békességet, ezért hajtok Neked térdet.

 Terhet viszek mindkét vállal, éneklek a kismadárral.

Dicsérlek, hogy én is kapok kegyelmet és jönnek dalok! 

Uram, áldd meg ezt a napot, minden szegényt és gazdagot!

Napsütésben, erős szélben, reggel, este, vagy épp délben! 

Legyél Te a menedékünk, szívbe derűt Te adj nékünk!

 2009. okt. 11.   Guti Tünde