A gadarai megszállott megszabadítása Márk 5,1–20

Egy viharos éjszaka után, alighogy partot értek, Jézus és a tanítványok máris újabb kihívással találták szembe magukat: egy ördögi lélektől megszállott emberrel találkoztak.

Mi jellemezte ezt az embert? Tisztátalan lélek volt benne – olyan lelkület, ami nem egyezett a krisztusival. Az ördög ma is olyan lelkületet terjeszt, ami ellentétes a krisztusival. Sírboltokban lakott – ahol nem élő emberek laktak, mert az ördögi lelkület távol űz azoktól, akikben élet uralkodik. Ez elszakítja, ellenséggé teszi, távol tart azoktól, akikben a krisztusi élet van. Béklyókkal és láncokkal volt megkötözve – amit már az emberek tettek vele. Mert az emberi

törekvés egyébre nem képes, csak még nagyobb megkötözöttséget ad. A sok okoskodás, bűbáj egyre jobban megkötöz, mivel mi nem tudunk megszabadítani senkit az ördög hatalmától. De legalább ne tanácsoljunk senkit bölcstelenül! Kövekkel vagdosta magát – vagyis kárt tett magában. Aki az ördögi sugallatra hallgat, azt fogja cselekedni, ami káros. Minden ördögi cselekedet  a kárunkra van úgy belsőleg, mint külsőleg: gyötrődik a lélek, és gyötrődik

a test is.

Mit tett Jézus? Először is odament ahhoz a megszállotthoz – nem félt tőle, nem utasította el. Akiket megrontott, tönkretett a régi kígyó, Jézus azokhoz jött, hogy megszabadítsa őket. „Leszállott a mennyei fényből, / Elhagyta a dicső hazát, / Hogy széttörhesse rabbilincsünk, / Hogy hintsen az éjbe sugárt.”

 Megtisztította, megszabadította – parancsolt a tisztátalan lelkeknek,

hogy távozzanak. Az ördögi erőknek menekülniük kellett! Kapitulálniuk kellett

Jézus előtt, mert ahol Jézus megjelenik, ott a sötétség erői eltűnnek. Két uralom nem lehet egy helyen. Megengedte a tisztátalan lelkeknek, hogy belemenjenek a disznónyájba – nem volt kérdés, hogy ki értékesebb Jézus szemében: a

disznók, vagy az ember. Egy ember lelke sokkal értékesebb, mint a világ összes disznónyája!

Az emberek kimentek, hogy személyesen meggyőződjenek a csodáról.

Mit láttak meg az emberek? Aki nemrég ruhátlan és mezítelen volt, most fel volt öltözve. Mert Jézus azért jött, hogy akiket megszabadít, azokra tiszta, fehér ruhát adjon. Eszénél volt – magához tért. Sokan mondják a megtértekről és megszabadultakról, hogy elment az eszük. Pedig épp ellenkezőleg: akkor jött meg! Ennek az embernek is megújult az értelme, kezdett másképp gondolkozni.

Az igazi szabadulás egyik jele a megújult értelem. Jézussal akart maradni– mert az igazán megtisztult embernek csak az az egy vágya van, hogy hátralevő életében Jézussal járhasson, őt kövesse híven mindenütt.

„Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36)

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-

2Péter 3,14–16

Az életünk azzal telik el, hogy várunk valamire. A kisgyermek azt várja, hogy felnőtté váljon, a fiatal várja élete nagy szerelmét, az édesanya várja születendő gyermekét, a nagyszülők várják gyermekeiket és unokáikat stb. Sok minden várakozással tölt el, de nem biztos, hogy bekövetkezik.

Egy azonban biztos: hogy az Úr vissza fog jönni, de eljövetelének idejéről még az angyalok sem tudnak. A várakozás idejét éljük. Várjuk Urunk megjelenését.

A várakozás idejében arra kell törekedni, hogy semmi szeplő ne

legyen lelkünkön.

Isten türelmes még, és ma is arra int téged, hogy használd ki a türelmi időt, hogy megtisztogasd lelkedet, és törekedj a békességre minden emberrel, azokkal is, akiket kevésbé kedvelsz. Adj ma reggel hálát Isten hosszútűréséért, törekedj a békességre, és tegyél bizonyságot másoknak, hogy még sokan megismerjék a mi türelmes és szerető Istenünket! Az, hogy nem ér azonnal Isten ítélete, nem azt jelenti azt, hogy Isten nem fogja megbüntetni a gonoszságot.

Ne próbálgasd Isten hosszútűrését, hanem adj hálát az életért, amit Isten azért adott, hogy rendezetlen dolgaidat helyrehozd!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-