HA NYELVEMRE VIGYÁZNI TUDNÉK  

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem érne annyi kínzó gyötrelem,

Okot botrányra soha nem adnék,

S lenne sokaknak bennem védelem.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Senkiről rosszat nem szólnék soha,

Csak azt mondanám mindig, mi igaz,

Panaszra számnak nem lenne oka.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem rabolnám el másnak idejét,

Csak azt mondanám, mi nagyon fontos,

S nem törnék össze sok jó, víg kedélyt.

Ha nyelvemre vigyázni tudnék,

Nem vétkeznék úgy, mint ennek híján,

tökéletesen járnám utamat,

Szép lenne arcom s a szívem vidám.

Ó, én Istenem, tégy ajkamra zárt,

igazolj mindent szót az ajkamon,

Ki ne engedjen őrizetlenül. . .

Ó, legyen mindig zár az ajkamon!

            Dénes Ferenc

VÉTKES HALLGATÁS  

Ma bűn a néma ajkak

könnyelmű hallgatása.

Vétek, ha álmos szemmel

gunnyasztanak az őrök

a várfokon magányos

semmittevésbe mélyedt,

komor, beteg lélekkel...

Nekem fáj némaságba

burkoltan várakozni,

hogy mások végezzék el

helyettem gyönge éltem

nemes, nagy hivatását.

Jöjj, szánj meg, drága Lélek,

és tölts meg bátorsággal,

hogy hangosan kiáltsam

e füstölgő világba

az örök Jót, az Igét,

az örök Békét, Krisztust

s az örök Hont, a Mennyet.

            Gerzsenyi Sándor, 1958