MÉG  A SZÍV IS KEVÉS  

Ha megszólalok, ha beszélek:

sohase hangozzanak

mit se érő, mit se jelentő,

mit se segítő, üres szavak!

legyen ott a szívem a szóban!

egész szívem!

De még a szív is kevés.

Krisztusom, tégy csodát velem!

Szívemben is, szavamban is

Te légy jelen!

S akármit teszek, a parányi tettek,

mozdulatok is áldássá lehetnek,

csak semmit se végezzek sohasem

gépiesen.

Legyen ott minden tettben a szívem!

Egész szívem.

De még a szív is kevés.

Krisztusom tégy csodát velem!

Szívemben és tettemben is

Te légy jelen!

            Túrmezei Erzsébet „Emberré lettél...”

MIT MONDJAK, NEM TUDOM 

Ha tudnám…

Ha tudhatnám a szót,

a varázsigét,

hogy visszanyerné, akinek kimondom

elveszített hitét.

Ha tudhatnám a szót, a varázsigét,

de nem tudom,

csak nézek tanácstalan, hallgatag.

Ha ismerhetném annak életét,

akivel éppen szemben állok!

Milyen hatások

után találkozott velem?

De semmilyen szót nem találok.

Mit mondjak, nem tudom…

Uram, a nagy úton

csodatevést tenni nem akarok,

de egy szót, hogyha megadod,

mondanék mindenkinek

(magamtól szólni látod, nem merek),

hogy felcsillanna szeme,

dalba fogna szíve,

kacagna boldogságban,

lehullna egy imában,

kiáltaná:

Elvesztettem, de megtaláltam! –

…Én állok csak. Ő elmegy.

Mázsárnyi terhek nyomják.

Ha tudtam volna a szót, amit várt!

…Uram, a szót súgd, add belém!

   Kárász Izabella  "Fényből fényességet" 204