Pipacskordon

 Pipacsok a fa tövében olyan szépen díszlenek,

s mert a kis fa olyan vékony, védelmezők kellenek!

 Oly fiatal, oly törékeny, ágacskái oly gyengék!

Ne hagyjátok, szép virágok, hogy e fát tönkre tegyék!

 Bár ti inkább szépek vagytok, és kevésbé erősek,

mégis szemem odavonzza üde piros színetek.

 S aki figyel sok pipacsot, körbe venni zsenge fát,

az megérti azon nyomban,  mit jelent az, amit lát.

  Guti Tünde

Aszály

Szikkadt, szomjas göröngy, vízért kiált, az erdő aléltan vigyázzba állt,

kókadtan, félholtan porzik a határ. Uzsorát szed tőlünk, nagy úr a nyár!

Nyárfapihék ellepik vastagon a földet, sáska, szöcske legeli falánkan a zöldet, rigó a fészekben esőről álmodik,fiam is ígéri: nem fél, ha villámlik.

 Várakozó szemem az égre meresztem, s egy tenyérnyi felhőt meglátok felettem, imám az égbe száll enyhülést keresve, friss esőért kiált víz után epedve.  Budapest, 2009. május 26.   Gutiné Tünde

Űzd el a sötétséget, Uram!

 Félelem aggasztja szívem, mint száraz ágon a károgás,

szorongás emészti lelkem, mint hóhér hirdette vádolás.

 A fény lassan kialszik, egyedül maradok, de még sötétségben is, Uram, Tied vagyok!  Fekete leplem eldobom,

mert gyászruhát nem hordok többet, megterhelt lelkem feloldom,

Uram, előtted ejtek könnyet. Szívem egyre melegszik, a reményem ébred,

gyógyítsd meg a népemet, kérve kérlek Téged!

 2009. május 12.   Gutiné Tünde

 (Kiáltás az Úrhoz magyar népemért, amikor a szellemi sötétség

már a tetőfokára hág. Többekkel vitázva egyedül éreztem magam.

 Fáj ez a félelmetes elvakultság, mintha varázslás alatt nyögne az

 ország.)