.

 Odaszentelte magát

 „És Ábrám oltárt épített ott az Úrnak" (1Móz 12,7).

Ahol Isten megjelent Ábrámnak, ott ő oltárt épített. Nem vagyunk hajlandóak mindenünket az Úrnak adni, amíg Ő meg nem jelenik nekünk. Viszont amikor találkoztunk Istennel, egész életünket az Ő tulajdonába ajánljuk. Ábrámot nem biztatta senki, hogy szentelje oda magát Istennek, nem is tudhatott erről a tanításról. Nem mindenki megszentelt életű, aki az odaszentelődésről beszél. Félek, sokan vannak, akik értik az előrehaladás útját, tanítják, mégis keveset tudnak a valóságról, nincs róla megtapasztalásuk. De Ábrám látta Istent, és ezért felépítette az oltárát. Vess tehát egy pillantást Őreá, és akkor minden időben az övé leszel. Hogy ez így történik, azt a gyülekezetek kétezer éves története is bizonyítja.

 Legyen meg Krisztus neked

 „Nem (hús)test és vér jelentette ezt ki neked, hanem az én mennyei Atyám" (Mt 16,17).

A Gyülekezet alapja nem csupán Krisztus, hanem a Krisztusról való ismeret. Manapság az a tragédia, hogy sok gyülekezeti ember is híjával van az ilyen megalapozásnak. Nem ismerik Őt. A kijelentett Krisztus helyett csak elméleti vagy tanbeli Krisztusuk van. Az elmélet viszont nem győzhet a pokol fölött. Jézus Krisztus ezzel szemben azt mondta, hogy az Ő Gyülekezete győzni fog! Talán szem elől tévesztettük a célt? Európai otthonokban gyakran láttam olyan gyönyörű porcelán tányérokat, melyeket nem vettek használatba, hanem drótra fűzték és a falra akasztották őket mint megbecsült ékességet. Szerintem sokan hasonlóképpen gondolkoznak a Gyülekezetről, amit csupán csodálni kell alakjának tökéletessége miatt. Isten Gyülekezete azonban nem dísz, hanem használatra való. Az élet látszata elégségesnek tűnik kedvező körülmények között, de amikor a pokol kapui jönnek ellenünk, akkor mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy Istentől kapott látásunk legyen az Ő Fiáról. Csak ez az első kézből kapott ismeret ad erőt próbatételeink idején.

 Maradjatok énbennem

 „Maradjatok énbennem és én tibennetek. Amint a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad, úgy ti sem, csak ha énbennem maradtok" (Jn 15,4).

Az Úr Jézus bensőséges szavai arra emlékeztetnek, hogy Isten helyezett minket Krisztusba. Mi Krisztusban vagyunk, ezért mondja az Ige, hogy maradjunk is Őbenne! Amit Isten cselekedett, abban kell megmaradnunk. „Maradjatok énbennem és én tibennetek." Ez a mondat két részből áll: egy parancsból és egy ígéretből. Vagyis Isten munkájának van egy objektív és egy szubjektív oldala, és ez utóbbi az előbbinek a függvénye: az „én tibennetek" annak az eredménye, hogy mi Őbenne maradunk. Ne aggodalmaskodjunk tehát, hiszen ez olyan lenne, mintha egy szőlővessző arra törekedne, hogy különleges nagyságú és színű szőlőfürtöket teremjen. Az objektív oldalra fordítsunk inkább gondot! „Maradjatok énbennem" - és ennek gyümölcseit nyugodtan bízzuk Isten gondoskodására. Ezt Ő vállalta magára. A gyümölcs jellegét mindig a szőlőtő határozza