Lk 19,1-10 – Életalakító találkozás
Jézus útja Jerikón vezetett keresztül. Élt ott egy Zakeus nevű fővám-szedő, aki minden bizonnyal sokat hallott már Jézusról, és most szerette volna Őt szemtől-szemben látni. Mivel azonban alacsony termetű volt, az előtte levő tömeg miatt ez lehetetlen lett volna. Elhatározása komoly volt. Akadályt nem ismerve, elég kétes tekintélyét félretéve (hiszen a zsidók megvetették, mivel a rómaiak adószedője, kiszolgálója volt) felmászott egy vadfügefára. Tudta, hogy Jézusnak alatta kell elhaladnia, és így biztosan látni fogja Őt.
Így is történt. Elhaladtában Jézus feltekintett, és meglátta Zakeust. És Ő, aki a szíveket és veséket vizsgálja, felismerte Zakeusban a kereső em-bert. Tekintetük találkozott, és Zakeust valami nagyon mélyen meg-érintette ebből a tekintetből, mert amikor Jézus megszólította, és nevén nevezte – „Zakeus, gyere le, ma a te házadban kell megszállnom!” –, egy egészen új ember állt Jézus elé. Egész élete lepereghetett előtte. Meglátta bűneit, Jézus szeretetének ereje átjárta a lelkét, és felismerte a bűnbánat és szabadulás útját. Az Isten felé vezető út első lépése az emberek felé vezette. Jóvátenni, amit vétett ellenük. Csalással szerzett vagyonának felét a szegényeknek ajánlotta, azoknak pedig, akiktől jogtalanul több vámot szedett, négyszer annyit adott vissza. Az az ember, aki eddig a szerzésre tette az életét, most kinyílt az adás felé.
Jézus örömmel nyugtázta mindezt. „Ma lett üdvössége ennek a háznak.” Azaz, ma Isten költözött ebbe a hajlékba, és lakóinak a szívébe. Hiszen ő is Isten gyermeke, Izrael fia.
Így legyen ez mindnyájunk életében! Jézussal való találkozás sose múljon el nyomtalanul! A belőle áradó szeretet formáljon, alakítson bennünket is – az Ő tetszése szerint! [Borbásné Jónás Ágnes, Bánya]

-,--,-,-,-,-,-,-,-,--

Tűzfal

 „Én pedig, szól az Úr, tűzfal leszek körülötte, és megdicsőítem magam őbenne!" (Zak 2,5).

Amikor János a Jelenések könyvében leírja Isten nagy városát, a fallal kezdi, mert az határolja Isten tulajdonát. A fal biztonságot és erőt ad, de az elkülönülést is biztosítja. A keresztyén ember sajátossága, hogy elkülönül attól a világtól, melyből szabadulást nyert. A Sátán irtózik az ilyen világos elhatárolódástól. (Ő jobban kedveli a szentek közötti elválasztó falakat!) Ezsdrás, majd később Nehémiás idejében Jeruzsálem falainak újjáépítése szült ilyen heves ellenségeskedést. Micsoda vigasztalás, hogy A Biblia beleszól a mindennapi életünkbe

 „A természeti ember pedig nem fogadja el az Isten Szellemének gondolatát, mert bolondság az neki" (1Kor 2,14).

Tetszett Istennek, hogy olyan dolgokat is mondjon nekünk, amiket nem magyaráz meg, és ezért félreérthetőek. Sokszor úgy tűnik, mintha a Bibliában egymásnak ellentmondó állítások vagy az élet ismert tényeivel ellenkező megállapítások lennének. Tetszett Istennek továbbá, hogy otthagyja ezeket a Bibliában. Van számos igehely, melyeket nem tudunk világosan megmagyarázni. Ha mi írtuk volna a Szentírást, sokkal érthetőbben fejeztük volna ki magunkat, hogy az egész 'írás' csalhatatlan rendezettségben álljon az emberek szeme előtt. De vajon élet lenne-e benne akkor?

Isten hatalmas, örök igazságai félhomályban vannak a Szentírásban, úgyhogy a természeti ember nem is értheti azokat. Isten elrejtette a bölcsek elől, hogy a kisdedeknek megjelenthesse. Csak szellemileg lehet ezeket az igazságokat felfogni. Beszéde - a Szentírás - nem tankönyv. Azzal a szándékkal íródott, hogy beleszóljon mindennapi életünkbe, szellemben való járásunkba. Isten tervezte meg, hogy az élettel összefüggő ismeretekkel lásson el. Ha Istent a teológia rendszerén keresztül akarjuk megismerni, rossz úton járunk.