-,,,-,,-,-,-,-,-,-,--,,-,-,-,-,-,
Lk 15,1-32 – A nagyobbik fiú
Fontos a bevezetés: vámosok és bűnösök jönnek Jézust hallgatni, a farizeusok és írástudók zúgolódnak emiatt.
A három történetben Jézus nagyon éles szembeállításokat alkalmaz: száz juhnál többet ér egy elkallódott, egy elveszett drachma többet ér tíznél, a tékozló fiú miatt sokkal nagyobb az öröm, mint a megbízható testvére miatt. Talán ezzel is ki akarja fejezni azt, hogy ő valóban a bűnösökhöz jött, nekik hozott örömhírt, vigasztalást, reményt. Ezzel a túlzó kifejezés-móddal akarja megmutatni, hogy milyen irgalmas az Atya, s mennyire keresi a megtérő bűnöst. Ezzel emeli magához a hallgatóság egyik csoportját.
Azonban, ha jobban megfigyeljük a példabeszédeket, az első kettőben burkoltan, a harmadikban pedig kendőzetlenül a magukat igaznak tar-tókról, a szűkkeblűekről is szó esik. Mondhatjuk úgy is, hogy a tékozló fiú megható története csak részben szól az irgalmas apáról, sokkal inkább arról, hogyan próbálja meggyőzni az idősebb méltatlankodó fiút.
Remélhetőleg nem vagyunk tékozló fiúk, bár bizonyára kevesen mond-hatjuk el, hogy a kapott lehetőségekkel, képességekkel, az „örökséggel” jól sáfárkodtunk, nem tékozoltunk el semmit. Nyilvánvaló azonban, hogy inkább a nagyobbik fiú helyébe képzeljük magunkat. S bizony a mi igazságérzetünket is zavarja, hogy elég belátni a rosszat, akár egy élet eltékozlását is, s az atyai öröm máris óriási. Pedig mi mennyit tettünk Istenért és az Ő ügyéért, országáért, kitartóan dolgoztunk, sok mindenről lemondtunk…
Miért tudja megkeseríteni a szánk ízét Isten „igazságtalansága”? Hiányoljuk a „gödölyét”, már itt a földön azokat a jutalmakat, amikre titkon vágyunk (jószerencse, anyagi boldogulás stb)? Nem elég nekünk sem, nem éljük át eléggé, hogy mindig Vele lehetünk, s igazából mindene a miénk (Lelke, ereje)?
Fel kellene nőnünk Hozzá! Meg kellene tanulnunk Vele együtt örülni a megtérőn, s bízni abban, ami pedig időnként nagyon nehéz, hogy bűn-bánata gyümölcsöt terem.
Bár azt hiszem a példabeszéd után, hogy Jézus akkor örülne a legjobban, ha nem is a nagyobbik fiú helyébe képzelnénk magunkat, hanem, ha mindent megtettünk érte, akkor is csak azt mondanánk: „Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk”, s esténként az állandó megtérés és önvizsgálat jegyében, bocsánatát kérve térdelnénk oda Atyánk lábához. [Csiky Lajos, Budapest]

-,-,-,-,-,-,-,-,--,,-,-,,-,-,-,

A legnagyobb földi látogatást Mózes mondhatja magáénak. Isten nemcsak akkor látogatta meg amikor kiválasztotta, hanem folyamatosan. A fáraó meggyőzésénél, majd a Hóreben a tűz közepéből beszélt hozzá. Aztán a pusztai vándorlásnál, éjjel tűz oszlopként, nappal meg felhőként ment előttük. És amikor a tíz parancsolatot véste be ujjával a kőtáblára ez volt csak egy csodálatos, félelmetes élménye Mózesnak.
Amikor Mózes az út végére ért, halála előtt megmutatta az Úr neki azt a földet amit odaígért népének. Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája Moáb földjén az Úr akarata szerint.
” Nem is támadt többé Izraelben Mózeshez hasonlópróféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr. Mert őt küldte el az Úr mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész országával: és minden erős kézzel megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett Mózes egész Izráel
szeme láttára.