Néped az én népem, Istened az én Istenem

Rúth 1

Valamit felmutathatott Naomi Isten szeretetéből, hogy Rúth még férje halála

után sem hagyta el. Naomi kettős gyásza ellenére is istenfélőnek bizonyult,

bár ilyeneket mondott menyeinek: „elért engem az Úr keze”. Betlehem város lakóihoz

pedig így szólt, amikor Naomi ként köszöntötték: „Ne hívjatok engem

Naomi nak, hívjatok inkább Márának, mert nagyon megkeserített engem a Mindenható”.

Ezen megnyilatkozásai ellenére Rúth ragaszkodott hozzá, mert értéket képviselt,

s szeretetre volt szüksége annak, aki maga is szeretetet adott másoknak.

Rúth Naomi népét és Istenét választotta a sajátja helyett. Nem tartotta vissza

Naomit Moáb földjén, ahol eddig laktak, hanem ő ment vele az idegenbe. Nem

is váltak el egymástól, még az elbocsátás ellenére sem. A közel kerültek nem lettek

ismét idegenekké egymás számára, mintha mi sem történt volna az elmúlt

néhány év alatt. A nyomorúság, a fájdalom nem eltávolította őket egymástól,

hanem elválaszthatatlanná tette. De jó lenne, ha ma is lennének ilyen Istenben

hívő családok! Bárcsak egyre több „Naomielkületű” lenne közöttünk, aki a fájdalmak

között is Istenre tud mutatni! Adja Isten, hogy meglássuk azt is, hogy a

szeretetre ma sem lehet más választ adni, mint a ragaszkodást! Legyenek ilyen

hívő anyósok és menyek ma is! Éljünk olyan szeretetközösségben, aminek sokan

követői lesznek!

-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,--,,,--,--,

Szentségben és igazságban

Lukács 1,67–79

Amit Zakariás az ő Istent magasztaló énekében megfogalmazott („megadja

nekünk”), minden esetben elkötelezettséggel jár. Sokszor talán úgy véljük, hogy

Isten azért van, hogy adjon, s nem azért, hogy kérjen. Csak a mély istenélmények

értetik meg velünk, hogy ez a gondolkodás helytelen. Akkor értjük meg

igazán, hogy ad az Isten, de adni kell nekünk is! Szabadulásunk soha nem cél

nélküli. Isten azáltal, hogy megszabadított ellenségeink kezéből, szolgálatára

tesz méltóvá, aminek soha nem félelemből kell fakadnia, hanem önzetlen szeretetből.

Olyan szeretetből, amiben több a hálaérzet, mint a „muszáj”. Szolgálatunk

minősége sem lehet akármilyen. Szentségben és igazságban kell annak

megnyilvánulnia, mert Isten ügyét csak így tudjuk előbbre vinni. E nélkül nem

ér semmit, és nem több az, mint emberi erőlködés. Szolgálatunk nem korlátozódhat

bizonyos napokra, időtartamra sem. Mindennap őelőtte kell megállnunk

azért, hogy az aznapra szóló megbízatásunkat átvegyük, s az elvégzett

munkáról számot adjunk. Ő, akinek van hatalma arra, hogy megszabadítson

minket ellenségeink kezéből, hogyne érdemelné meg azt, hogy szentségben és

igazságban szolgáljunk neki „életünk minden napján”! Tanúsítsunk szent igyekezetet

ebben az évben, hogy ez így lehessen!

-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

Légy elégedett körülményeiddel

,,Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek

A Biblia azt tanítja, hogy megelégedettek lehetünk, ,,függetlenül a körülményeinktől", ha Jézushoz közel maradunk.  Fil. 4,11
Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek. 

Az a megelégedettség, amit Jézusban fedezhetünk fel, az nagyszerűbb, mint bármi, amit a világ nyújthat.
Ez a Jézusban nyert elégedettség egy olyan kincs, ami minden elképzelésünket felülmúlja. Ha Jézusra nézünk, akitől a megelégedettségünk is van, akkor nem kell, hogy nyugtalanok legyünk, vagy féljünk. (János 14 27; Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! 

I.Timótheus.  6: 6v. De valóban nagy nyereség az Istenfélelem, megelégedéssel;
Akkor érhetjük el a megelégedettséget, ha hallgatunk a Szentlélek szavára, tanuljuk azt, hogy az ,,Isten királyságában nem egy számottevő dolog az evés és az ivás, de az igazság a békesség és az öröm nagyon is lényegesek." (Róma 14 17) Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. 

Tudjuk, hogy ezek a dolgok igazak, mivel Jézus megmondta ezt nekünk. Azt akarta, hogy ezt megismerjük és így az Ő békessége legyen bennünk. (János 16:33) Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot.