Lk 12,13-21 – „Istenben gazdagodj!”
„Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete…Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet…Istenben gazdagodj!”
Első olvasásra könnyű erről az evangéliumi szakaszról beszélni. Kétféle ember van: a kapzsi, önző, mindent magának akaró és megtartó, illetve az önzetlen, adakozó, vagyontárgyait, fölöslegét szétosztó ember. Mind-kettőnek van vagyona, az egyik magának tartja, a másik szétosztja. Ez a képlet fekete-fehér.
Többször, mélyen átgondolva azonban nem ilyen egyszerű a dolog. A gazdagságnak és a szegénységnek is többféle fokozata van. Az emberi tulajdonságok is sokfélék, a pénzhez, vagyonhoz való hozzáállás is több-féle. Gondoljuk át, hogy mi milyen fokon vagyunk!
Az emberek többsége ma azt mondja: „Nekem sincs sok, éppen csak, amire nekem és családomnak szüksége van. Miből adjak? Majd ha elérem ezt vagy azt, ha meglesz mindenem, akkor majd adok.” Vagy: „Nincs időm másokkal törődni, a családomért dolgozom éjjel-nappal.” Vagy: „Nekem megvan mindenem, megdolgoztam érte, ez nekem jár, más boldoguljon, ahogy tud!” Van, aki csupán a látszat kedvéért ad, van a szegények közt is olyan, aki azt gondolja, neki jár az adomány, más csak dolgozzon, és segítse ki őt, ha kér…
És még sorolhatnánk ilyen-olyan példákat, eseteket. Hova jutnánk? Osztályoznánk az embereket, tulajdonságokat, kritizálnánk másokat, a többieket és egyre csak bonyolítanánk a gondolatmenetet. Én is így kezd-tem, s nem jutottam semmire.
Mi a megoldás? Menjünk vissza a kiindulási pontra! Mit mond Jézus? „Nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete!… Istenben gazdagodj!”
Az életünk ne a pénz körül forogjon, bármennyi van is belőle! Ne pénzzel, anyagiakkal mérjük a boldogságunkat, családi és baráti kapcsolatainkat, időnket!
A boldogság a szeretetből – Szeretetből –, adásból, a másokra figyelésből, törődésből fakad. Mert nem a minket körülvevő, pénzzel meg-szerezhető dolgok gazdagítanak. Belül kell hogy gazdagok legyünk, a lelkünkben, szívünkben.
Törekedjünk hát az Istennel és az emberekkel való kapcsolatunk gazda-gítására! Nézzünk körül magunkban, s azt adjuk, amink van! Nyissuk ki a szemünket, a fülünket, s vegyük észre magunk körül a szükséget! Ne hagy-juk, hogy a pénz uraljon minket, állítsuk azt is mások szolgálatába. S akkor megtapasztaljuk, hogy szétosztva, magunkat kisemmizve gazdagabbak va-gyunk bárkinél, s több kincsünk lesz, mint bárkinek a világon!
[Szekeresné Ági, Pécel]

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

” Ezután ismét me jelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél.
János 21:1,
“Fiaim nincs valami ennivalótok?” így válaszoltak neki: Nincs”.Ő pedig ezt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!” Kivetették hát de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor oda szolt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett:” Az Úr az.”
János 21:5-7,
Érdekes, hogy a jobb oldalt jelölte ki, mert ő is azon oldalon volt, és az az oldal a hit oldala volt. Ebben az igében az ennivalóval segítette őket, és a tanítványoknak eszükbe jutott amikor együtt ettek, amikor megvendégeltek öt ezer embert, amikor szelíden hívta őket és ők otthagytak mindent és követték őt.
” Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk:” Hozzatok a most fogott halakból !”
János 21:9-10,
Biztos vagyok benne, hogy nehéz szívvel készült elhagyni a földi testvéreit, és minden pillanatot kihasznált még arra, hogy tanítsa őket, hogy szeretetét rájuk árassza, hogy felkészítse őket a munkára. A tanítványok is megilletődve szóltak hozzá, mert hiába tudták mi is történt, olyan hietetlennek tűnt az egész. Ha ebben a szituációban lennénk biztos nekünk sem volna könnyű, mert míg együtt voltak ember volt, de most döbbentek rá, hogy Isten fia van közöttük, aki maga is Isten.
” A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik: ugyanúgy a halat is.
János 21:12-13,
A mi életünkben is tanít, segít, szeret minket, megbíz szolgálatokkal és ha kérjük segít benne. Örvendezzünk ezért és adjunk hálát érte.