JÚNIUS 19. Isten szíve remeg értünk Jeremiás 31,18–26 (19–27) Az első csodálatos igazság igénkből az, hogy ha van igaz bűnbánat, mindig kész rá a bocsánat. Persze sokan félreértik, és ki akarják használni Isten megbocsátó szeretetét. Számítgatva vétkeznek és kérnek bocsánatot. De ter- mészetesen így nem lehet megtérni. Mindemellett igaz, hogy bármilyen bűnös legyen is valaki, és akárhányszor esett is el, ha igazán megtér, van bűn- bocsánat. Csodálatos és mérhetetlen az Isten nagy szeretete! A második igazság, hogy a megtéréshez is kegyelem kell. „Téríts meg” – kéri a nép az Urat. Az a kegyelem, hogy meglásd magad (lásd 19. v. – Károli), hogy tudj szégyenkezni, pironkodni gyalázatos állapotod miatt. Az ige és a Szentlélek végzi ezt bennünk. Ezért kell nagyon komolyan venni és engedelmeskedni, amikor bűntudatra ébredünk, bűnbánatra érzünk indítást. Harmadjára, útjelzőket kell állítani, hogy el ne tévedjünk, és ha mégis, tudjuk, merre van a hazafele vezető út. Persze ne morzsák legyenek csupán azok a jelzők, mint Jancsi és Juliska meséjében, hogy aztán a madarak felszedegessék, hanem erős cövekek, jó mélyen leverve! Ezek a Biblia igazságai, fontos alapelvek, amelyekből senki ki nem téríthet. Ugyanilyen útjelzők a hí- vőkkel ápolt kapcsolatok, akiktől az intést fogadjuk. Az igazi nagyság megnyilatkozása János 3,22–30 Keresztelő János tanítványai aggodalommal kezdték észrevenni, hogy az ő mesterüknek erős riválisa akadt. Örülni más előrehaladása láttán, a közép- pontból háttérbe vonulni, hogy valaki más kerülhessen oda – nem könnyű feladat. Nem is népszerű. Ismeretlen és idegen a világ lelkületétől, gondolkodásától. Nincs ennél semmi idegenebb a testi, természeti ember számára, mert olyan akar lenni, mint Isten. Ez a fajta alázat nagy önzetlenséget és helyes bibliai önismeretet feltételez. Bemerítő János ebben példa most előttünk. Itt újra előjön az, hogy mennyire fontos tudni, hol a helyünk, és azt is, hol a Krisztusé. Akik Krisztust követjük, folyamatosan azt kell megtanulnunk és gyakorolnunk, hogy ha elveszítjük az életünket, kiengedjük a kezünkből Krisztusért, akkor nyerjük meg igazán (Mk 8,35). Neki növekednie kell bennünk, nekünk meg egyre inkább hátrébb húzódni, eltűnni, hogy ő látszódjon bennünk. Ez ugyanis az isteni terv. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mintegy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,18)

-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-

Lk 11,1-13 – „Taníts meg minket imádkozni!”
Jézus „egyszer”, „valahol” imádkozott. Nem volt különleges az alkalom, csak olyan mindennapi. A tanítványok látták őt. Látták, hogy történik Valami. Talán nem hallották, mert csendben imádkozott, vagy messze voltak. Csak látták… Látták, ahogy imádkozik. Úgy imádkozott, mint még senki. Látták, hogy ez az ima más, nem az, amit gyerekkorukban tanultak, nem az, amit új igehirdetők mutattak, és nem is olyan, mint amit János tanított a tanítványainak. Jézus imája összekapcsolódás volt. Egyesülés. Összekapcsolta a mennyet a földdel, önmagát az Atyával. „A te akaratod az én akaratom – a te szereteted az én szeretetem – a te erőd az én erőm – a te fényed az én fényem.”
Ez a fény Jézusból messzire sugárzik, elindít, és magához vonz. Szeretet, Erő és Akarat. Az apostolok akarták Jézus imáját, akarták azt a szoros eggyé levést az Atyával, ami olyan varázslatosan vonzó. Azt hitték, hogy ha megtanulják a szavakat, elnyerik ezt a csodát… Ehhez nekik még idő kellett: sok vándorlás, sok tapasztalás, sok kérdés, sok válasz, keresztre feszítés, feltámadás, és 50 nap. És a szavak mögött felismert mérhetetlen szeretet, amely összeköti az alkotót az alkotással. A lényeg, az eggyé levés.
Nem létezhetünk a mi Atyánk nélkül, meg kell szentelnünk a Nevét, hisz minden Ő általa lett. Az Ő országára vágyunk, az Ő kenyerére, az Ő bocsánatára, az Ő óvó védelmére, az Ő határtalan, személyre szóló szeretetére. Ha megtanulunk jól imádkozni, közel kerülünk az Atyához. Olyan közel kerülhetünk, mintha nem is külön lennénk. És ha tudunk így imádkozni, akkor mindenki látni fogja, hogy ott valami történik. Valami nagyon jó…
Jézus mindent elmondott és megtanított nekünk, amit tudnunk kell. A mi dolgunk az állhatatos kitartás, a szüntelen vágyakozás, a folyamatos „odagondolás”, a ráhagyatkozó, gyermeki szeretet.
És legyünk nagyravágyók! Ne kenyérért, halért, tojásért forduljunk Mennyei Atyánkhoz, hiszen Ő ennél mérhetetlenül nagyobb ajándékot tartogat számunkra: Szentlelkét!