1. … hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk
2. Róma 5:3-5
Milyen gyönyörű ez a mondat “Istennek szerelme kitöltetett”. Isten mennyire szereti az embert hiszen a legdrágábbat adta azért, hogy a vétkektől, az ádámi átkoktól szabaduljunk. Az ő szeretetét a szerelemhez hasonlítja Pál. Mert evvel érzékelteti velünk milyen is az ő szeretete. Gondoljuk csak át amikor szerelmesek voltunk. Az első igazi nagy szerelem, melyért az életünket is oda adtuk volna. Van aki megszökik, van aki éhség sztrájkot csinál a szerelméért, meg ki tudja miket. Ezeket csak az tudja megtenni aki jobban szereti a másikat mint magát. És a Szent Szellem oltja ezt belénk. Isten bebocsátó szeretete kísér minket egész életünkben. Milyen kár, hogy az emberek nem értik, érzékelik ezt.
Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést
Kolossé 3:12                                                                                                          
 Hálát adunk Urunk, hogy elhívtál minket és mi engedelmesek voltunk neked, és evvel a te szentjeid lehetünk. Az engedelmességet is neked köszönhetjük, munkálkodtál a szívünkben, mert kedvesek voltunk neked. Add, hogy a lelki ajándékokat tudjuk fogadni és használni, hogy legyen megbocsátó szívünk. Ámen.
3. A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.

_,--,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,

Szívünkben kell a harcot megvívnunk

    „Amint meghallotta Ábrám, hogy az ő testvére fogságba esett, felfegyverezte házában növekedett háromszáztizennyolc próbált legényét, és üldözve nyomult Dánig" (1Móz 14,14).

Lót sietett letelepedni az országban, nemsokára azonban újból el kellett veszítenie vagyonát. Ezzel szemben - és erre hívja fel ez a fejezet a figyelmünket - Ábrám vándor és zarándok volt. Azoknak van erejük az ellenség elleni küzdelemre, akik mindig úton vannak, és csak átmenő vándorok még az ígéret földjén is.

Ábrámnak igaza volt, hogy a vagyon és a birtok kérdését Istenre bízta, de ugyanakkor helytelen lett volna Lótót úgy elbocsátania, hogy kizárja szeretetéből és együttérzéséből. Ábrám kivívta a győzelmet, mielőtt még elindult volna a királyok üldözésére. Mert milyen könnyen támadhatott volna sértődöttség a szívében önző testvérével szemben! Vagy például hozzáállhatott volna a szerencsétlenséghez úgy is, hogy: „Ugye megmondtam neked?" De nem, a sértődöttség nem lehet a győzelem alapja. Nekünk is, ha hasonló körülmények közé kerülünk, először a saját szívünkben kell a harcot megvívnunk. Testvérem ez az ember? Akkor, még ha megsértett is vagy igazságtalan volt is, az Úr kedvéért szeretnem kell őt, imádkoznom érte, és minden erőmet mozgósítanom, hogy segítségére legyek